1.rész - Bevezető/Kezdetek

2012. szeptember 29.


~Kíra szemszöge~

Épp festettem egy újabb alkotásom, mikor valaki csengetett. Ki lehet az este 10-kor? Sose szoktak keresni, főleg ilyen későn a lakásomon. Letettem az ecsetet, majd lassan közelítettem az ajtóhoz. Egyre jobban ideges lettem..
Nagy levegőt vettem, ráraktam remegő kezeim a kilincsre, majd kinyitottam az ajtót. Egy magas, izmos férfi állt előttem. Meglepődve néztem rá, mit akar mikor megszólalt.
-Ön Kelemen Kíra? -kérdezte mély hangján.
-I-igen. Miben segíthetek? -dadogtam félelmemben, kicsit sem volt szimpatikus.
-Sürgősen ki kéne fizetnie a lakás hitelt, mert már több mint négy hónapja nem fizetett és már nem győzzük a felszólításokat küldeni! -meglepődtem hírei hallatán, de igaza van. Nincs normális munkám így pénzem sincs. Rajzolásból pedig nem lehet megélni.
-Ti-tisztában vagyok vele uram, de nincs annyi pénzem, nem tu..-nem hagyta hogy befejezzem mondani valóm.
-Hét napot kap! Se több, se kevesebb! Ha addigra nincs meg a pénz, nem tehetünk már mást, el kell innen költöznie, különben kilakoltatják! Viszontlátásra! -fordított nekem hátat, és elindult.
-Viszlát..-csaptam be az ajtót. Remek! Ha nem fizetek hét napon belül, ami úgy sem fog megtörténni, elveszítem a házamat..Csak tudnám a megoldást!
Visszamentem a szobámba, hogy utána nézzek pár melónak a neten, ahol sminkeseket keresnek. Igazából, a sminkelés az én szakmám, csak már meguntam egy idő után, így átváltottam a művészetre. Görgettem lefelé, és megakadt egy hirdetésen a szemem.
-"...fiúbanda keres egy profi sminkest..." -motyogtam magamban. Jackpot! Rákattintottam, hogy bővebb információkhoz jussak, mikor megláttam hogy ez mind Koreába van, és hogy fizetik az utat, ha nem odavalósi. Meg volt adva egy e-mail cím, ahol lehet érdeklődni, ezzel megadva nekem az első lépést.
Írtam nekik egy levelet és képet is küldtem a sminkjeimről, természetesen angolul. Remélem visszaírnak és hogy még nem telt be az állás.
Gyorsan, de idegesen kapcsoltam le a gépet, és befeküdtem a kicsit kemény ágyamba. Még szerencse, hogy 7-kor már megfürödtem, mert most biztos nem lett volna erőm.


*Másnap délelőtt*

-Jó reggelt Kíra! Vagyis délelőttöt..-javítottam ki magam, miközben rápillantottam az éjjeli szekrényemen lévő órára. Visszatudtam volna még aludni, de eszembe jutott a levél. Biztos már válaszoltak. Ha jól tudom hat vagy hét órával vannak előrébb a koreaiak mint mi. Felkeltem a  felmelegített ágyból, ami látszólag visszaakart húzni, de nem feküdhettem vissza, túlságosan is izgulok az állás miatt. Leültem a földre egy ásítás kíséretében, majd felkapcsoltam a gépet. Rögtön a leveleimet néztem, hátha..De semmi..Biztos már találtak mást. Gondolatimat korgó hasam zavarta meg, jelezve, hogy már egy jó ideje nem ettem semmit. Konkrétan üres a hűtő. Nem nagy lakásom van, mégis innen lakoltatnak ki, ha nem fizetek, már pedig nem fogok. Maradék pénzemet számoltam, nem volt sok, de egy reggelire bőven elég lesz. Felöltöztem kissé szakadt ruháimba, majd a fürdőszobába vettem az irányt. Belenéztem a tükörbe, kár volt. Táskás szemeim jelezték, hogy többet kéne aludnom, duzzadt ajkaim ki voltak száradva. Rémesen néztem ki. Megmosdottam jó hideg vízbe, ami nagyon jól esett. Kócos hajam kifésültem és felkötöttem egy copfba. Megmaradt sminkemből kentem fel egy keveset arcomra, és indultam is. Nem vittem mást csak egy táskát, benne a pénzzel. Kifutottam a lakásból, bezártam az ajtót, majd lefutottam a lépcsőn. Közel van egy kis bolt, ami viszonylag olcsó is. Bementem, vettem kezembe egy kosarat és kerestem a kiflit, kakaóport, tejet. Ennyi szerintem elég is lesz. Lassan ballagtam a pénztárhoz, mikor egy hülye gyerek meglökött, ezzel felborítva kosaram, vele együtt engem is.
-Hülye barom! -kiabáltam utána, de a biztonsági őr már rohant is a fiú után. Kösz! Nekem, a földön fekvőnek nem segít senki. Felguggoltam, összeszedtem kiborult kajám és felpakoltam a szalagra. Nem állt hosszú sor így gyorsan tudtam végezni. Már elhagytam a boltot, lassan otthon vagyok, de utánam kiabált az a fiú a boltból. Mit akar már? Hagyjon engem békén! Mikor már nem tudom hányszor üvöltötte a nevem, amit őszintén nem tudom honnan tud, megálltam és megfordultam, hogy ne nézzen minket az egész utca.
-Ismerjük egymást? -kérdeztem kissé flegmás hangnemben.
-Szomszédok vagyunk.-állt meg előttem és nevetett.-Bocsi, hogy elgázoltalak, siettem.
-És miért is siettél?
-Hát..nem szép dolog miatt.- mosolygott.- Nem akarsz átjönni hozzám?
-Nem, kösz. -folytattam utamat.

Gépemet feloldottam és leültem elé. Láttam, hogy jött egy e-mailem. Úristen! Visszaírtak! Ez állt a levélben;

"Kedves Kíra, köszönjük, hogy jelentkezett, örömmel közöljük önnek, hogy felvettük!

Két nap múlva már kezdhet is. Az utazási költséget mi álljuk. Küldünk Önért két embert, akik segítik eligazodni Koreában. Részleteket majd itt mondjuk el. Pakolja össze a dolgait, ugyanis a "testőrei" már a repülőgépen vannak. Igyekezzen!"

Sok sikert kíván,

Big Hit Entertainment

Mikor a sorokat olvastam, majd leestem a székről örömömben. Széles mosolyra húzódott a szám, el sem hittem, hogy ez történik velem. Végre egy jó hír!

És így kerültem Koreába...

Hát..Sziasztok! :) Úgy döntöttem kezdek egy új blogot, ami az elején egy kicsit unalmas, de majd izgalmasabb lesz. Itt van a bevezető, ami összegzi a történet elejét valamint Kíra életének kezdetét. Remélem tetszeni fog nektek. Légy szíves írjatok nekem véleményt, hogy van-e értelme folytatni. Az egész egy Fanfiction, Yoongi-val az élen :D Azért nem raktam külön bejegyzésbe szereplőket, mert a BTS-t ismeritek, Kírát pedig a képzeletetekre bízom!

Jó olvasást, írjatok véleményt!