8.rész - Vissza a múltba...

-Igen..kettesben..Ha szeretné, persze.-na ne már! Miért akarja mindenki, hogy vele legyek? Jó Sugát megértem, de Namjoont ennyire érdekli mi volt velem? Jó, tudom a többieket is, de most..Ajj melyiket válasszam?
-Na? Akkor mit szeretnél csinálni? Sétálni vagy ismerkedni? -kérdezte Nami.
-Hát..Szerintem..Jobban esne most egy kis séta..-kémleltem a padlót. Bocsánat Namjoon!
-Na láttad ezt? -karolt át Suga.
-De ez még nem azt jelenti, hogy valami van is köztünk!-hámoztam le karjait magamról és néztem rá mérgesen, mire a többiek nevetni kezdtek.
-Lényeg, hogy eljössz. Majd lelkizünk megint, barátosném? -kacagott. Biztos a karkötőre érti..
-Mit csináltok?? -kérdezte V.
-Semmi..-legyintett Yoongi.
-Lelkizés..Kibeszéljük a problémáinkat..-válaszoltam Suga helyett is. -Attól, hogy valaki nem tud jól angolul, mint ahogy te sem, Gigi, nem kell nem törődni vele. Remélem ez érthető volt..-gondolkodtam el, mit mondtam az előbb.
-Milyen Gigi?
-Suga új beceneve.-néztem rá, mire a többiek újabban röhögni kezdtek.
-Na, igen. Erről még beszélünk..-húzott az ajtó felé.
-Mire visszajövünk legyen kész a kaja! És ne rendeljünk pizzát, Jin főztje kell! -mondtam az utolsókat, mikor már házon kívül voltam.
-Suga, lassabban!-lelassított.
-A művésznevemre hallgatok.-kulcsolta össze kezünk, amit én hagytam. DE csak barátok vagyunk! Semmi több!-És most bemutatom neked a várost!
-Jaj..Inkább csak keress egy parkot. Hoztál esernyőt? Úgy látszik esni fog..-néztem vissza a távolba.
-Nem, majd megázunk. Nyugi! Dzseki van rajtam, mint látod, majd az alá bújunk. -mosolygott.
-És most mesélj magadról..Mikor kezdtél el rajzolni?-sétáltunk egy nem messze lévő parkhoz.
-Hát..ez csak hobbinak épült volna fel, de utána egyre jobban kezdtem belejönni, és azt vettem észre, hogy már abból élek. Nem volt normális munkám, művészetből nem lehetett megélni. És..
-És hogy kerültél Koreába?
-Egy nap, 2012. szeptember 29-én jöttek szóba figyelmeztetni, hogy fizessem ki a lakást, de nem tudtam, nem volt miből. Aztán néztem hirdetéseket a neten és rátaláltam a BigHit-re meg ilyenek és elhoztak Koreába. Azóta vagyok sminkes. Újra.-mosolyogtam keserűen, mikor már leültünk a parkban lévő padra.
-És..a pasik?-kérdezte félénken majd leült mellém.
-Hát..
-Nem muszáj beszéln...-belevágtam.
-De, jobb ha kiadom magamból. Csak nem akarok sírni...-csuklott el hangom.
-Akkor..mondd ha szeretnéd..-szorította meg kezem.
-Életem első szerelme volt...Petinek hívták..Nagyon szerettem őt, jobban mint az életem..De..Egy nap elkezdett bulikba járni, piálni, drogozni és alig törődött velem. Aztán..Az egyik este, többet ivott a kelleténél..Elvesztette a fejét..-kezdtem bekönnyezni, de láttam Sugán, hogy ő is feszült.-Engem hibáztatott mindenért. A..a falhoz nyomott és..jó erősen szorította a nyakam. Majdnem megfulladtam..És már csak annyira emlékeztem, hogy berontottak a szobába. A rendőrök és a mentők. Aztán sötétség...A kórházban keltem fel. Eszméletlen voltam pár órát, és végül kiderült, hogy a szomszéd volt az, aki hallotta, hogy kiabálok. Bezárták a börtönbe és azóta nem találkoztam vele. Nem tudom, hogy kiengedték-e már..De valahogy nem is akarom tudni..-sóhajtottam.-És ezért nem akarok szerelmes lenni, félek, hogy újabb hülyébe esek bele..Nem akarom ezt még egyszer átélni..-sírtam immár Yoongi vállán.
-Shh...-simította meg hátam.-Nem kell félned, nem hiszem, hogy már kiengedték..Mikor is történt ez?
-2009.-szipogtam.
-Hát...Szerintem drogozásért meg alkoholfogyasztásért, a barátnője megfojtásáért biztos, hogy sok időt kapott. Habár nem tudom, nem vagyok rendőr.-Jólesett, hogy van valaki, aki védelmez..Csak az zavar, hogy két napja ismerem és, hogy túl naiv vagyok..Letöröltem könnyeim és megszólaltam nagy nehezen.
-Most mesélj te!-emelkedtem fel Sugáról.
-Öhm..Volt egy barátnőm..imádtam őt..sülve-főve együtt voltunk az elején..De egy nap csak úgy random bejelentette, hogy már hónapok óta mással jár, velem csak...kavart..Érted, ugye?-nézett fel rám a föld bámulásából.
-Persze..-éreztem vele együtt.
-És..tudom, hogy ezt egy férfi szájából hallani fura, de nagyon szarul esett..Ott helyben összetörtem csak éppen nem mutattam ki. A srácok nem tudták mi bajom van, nem mondtam el nekik..Senkinek se..Csak te tudsz róla.-ezek hallatára meglepődtem. Csak én? Hogy tudta ennyi ideig magába tartani?
-Nem volt rossz, hogy nem mondtad el senkinek?
-Inkább leírtam egy papírra és elégettem..
-Aham..És.. a szüleid?
-Apámmal nem tartom a kapcsolatot, anyukám és a tesóm mindenben támogatnak. Úgy szeretnek ahogy vagyok..
-Oh..Én egyke vagyok..Apa külföldön kóvályog valamerre, anya pedig..az új pasijával van..És én nem bírtam elviselni azt az embert, ezért elköltöztem tőlük..Egy darabig apám küldött pénzt, de aztán abbahagyta..Nem tudom miért..
-Nem lehet, hogy...
-Nem hiszem, hogy meghalt volna...-gondolkoztam el. De akkor értesültem volna róla.-De 90%-ban apámra hasonlítok..Ugyanannyira önfejű mint én..Nézd meg..21 évesen már itt vagyok Koreába.-jelent meg egy halvány mosoly arcomon.
-Végre mosolyogsz.-néztem rá. Valahogy annyira jó vele lenni. De..nem akarok vele összejönni..Még..Vagy mégis? Én sem tudom mit érzek..
-Nem megyünk haza? Éhes is vagyok, meg már nagyon el van borulva.
-De, persze mehetünk.-álltunk fel.
Viszonylag hamar eltelt az út, nem is mentünk messzire és el is beszélgettük az időt, jelentéktelen dolgokkal.
-És..Mi az álmod?-kérdezte pár méterre a dorm előtt, majd mikor odaértünk megálltunk egymással szembe.
-Most..az hogy boldog legyek..Ne kelljen azt a nyomorúságot átélnem amit évekkel ezelőtt..-erre csak felém kezdett közeledni. Jézusom, mit csinál? Öhm..Suga?! Te megcsókolni készülsz? Már pár centire voltak ajkaink egymástól, mikor kinyitották az ajtót.
-Suga..?-jött ki egy váratlan személy.
-Haneul? Mit keresel itt? -kérdezte meglepődve.
-Öhm..A többiekkel megbeszéltük, hogy hányra menjek holnap az interjúra. Tudod, megcsinálni a frizurátok.-mosolygott. -Kíra, te mikor jössz be?-nézett rám kék szemeivel..Ritkaság, ha egy ázsiai lánynak kék a szeme..
-Majd a fiúkkal.
-Ja, tényleg! El is felejtettem, te itt laksz.-nevetve kapott homlokához. -Nem megyünk majd el valahova?
-Hát..nincs olyan sok időm..Majd szorítunk be valamit!-mondtam nyugtatásképp neki, de biztosra tudom, hogy nincs rá is időm.
-Hát..jó! Azért remélem összejön. -vette le baseball sapkáját és megigazította leengedett haját, majd visszarakta fejére.-Sziasztok!-intett
-Szia!-mondtuk egyszerre.
-Neked nem fura? -nézett rám Yoongi grimaszolva.
-Nem. Szerintem kedves..Neki is hasonló múltja van, mint nekem. Csak neki van egy bátyja.-léptünk be a lakásba.
-Mi a kaja?-ordította el magát koreaiul Suga.
-Gyere be és megtudod..Magyar kaját készítettünk, hogy Kírának ne legyen honvágya.
-Ha honvágyam lenne, rég hazamentem volna.-ültem le a kanapéra, míg Suga megnézte mit kotyvasztanak.
-Ez..mi?-kérdezte.-Biztos finom..
-Öhm..Rántott..sajt? -mondta magyarul mire odakaptam a fejem.
-Te ezt hogy csináltad?-mentem oda Jinhez.
-Mit?-nézett rám úgy, mint egy hülyére. Jogosan lepődtem meg!
-Egy koreai ember kimondd csak úgy egy magyar..kettő magyar szót, nem semmi.-gratuláltam neki.
-Jah, igen..Gyakoroltam míg nem voltatok itthon.-folytatta tovább dolgait.
-Én felmegyek a szobába.
-Én is.-jelentette ki Suga.

 ~Yoongi szemszöge~

Hát..elég durva élete van. Buzi az a gyerek..Hogy mer hozzányúlni egy nőhöz, pláne aki a barátnője? Vagyis volt..Az ajtó előtt meg..Ajj Haneul! Neked is ilyenkor kellett itt lenni..Látszott azért akkor Kírán, hogy zavarban volt és nem tudott mit csinálni. Mondjuk ennyiből jó, hogy megjelent, mert hát nem kellett utána magyarázkodnom.
Felmentünk a szobába. Unatkozni fogok.
-Befejezed a portrém?
-Szeretnéd?-pakolt valamit, majd megnézte a telefonját.
-Igen. Nagyon.-ültem az ágyon és néztem cselekvéseit.
-Jó. Akkor befejezlek, de feküdj le olyan pózba, mint ahogy akkor voltál.
-Megpróbálom.-majd nagyjából lefeküdtem úgy ahogy a rajzon van.
-Na..így jó..Ne! A fejed tedd vissza! Úgy..Na, maradj mozdulatlan, míg nem szólok! De el nem alszol!
-Jó, na csináld.-utasítottam. Pedig ezt neki kéne..
-Kész a kaja!-jött be Jungkook, természetesen kopogás nélkül.-Ti mi a francot csináltok?-vágott érthetetlen pofát.
-Portrét?-mondtam kissé flegmán.
-Jó- azt látom.
-Akkor minek kérdezed?
-Suga, maradj csöndben! Ne mozgasd a szád-rajzolt tovább.
-Baj ha bejövök?-kérdezte Kook. Épp nyitottam számat, hogy igent mondjak, de Kíra helyettem is válaszolt.
-Nem. Gyere csak be.
-De..Kész a kaja..Nem vagytok éhesek?-foglalt helyet a földön.
-De, nagyon, azért NE MOZGASD a szádat Suga, hogy hamarabb kész legyünk. -hadarta, amit alig értettem.
-Ne hadarj, mert nem értem..Tudod, nem vagyok jó angolos..-nevettem.
-Tudom de kuss már! Szebben nem tudom mondani..Amúgy meg idáig érdekes, értetted..
-Jó-jó..

Ezután már nem bírtam tovább, megmondtam Kírának, hogy majd máskor befejezzük. Nagyon éhes vagyok! Lementünk mindhárman a konyhába és elkezdtük enni a rántott sajtot, amit kicsit furcsálltam. Nem ettem még ilyet, de Jin finomra készítette. Azért Kíra készítményét is megkóstolnám..A tegnapi tojásból se tudtam enni. A fiúk felfalták az egészet..Nagyon örültem neki.. Desszertként -végre megengedte Jin- megettem három joghurtot és egy fél tábla csokit. A másik felét Kírának adtam. Ízlett neki. Miután megkajáltunk játszottunk egy kicsit. Természetesen felelsz vagy merszet..Szegény Kíra..Összekentük joghurttal meg pudinggal. Voltak itt durvább merések is..Feleléskor kikérdeztek a fiúk mindent amit tudni akartak róla. Nagy nehezen, de sikerült neki válaszolni. Büszke vagyok rá..Büszke vagyok, hogy ilyen erős maradt, még akkor is, amikor ilyen szar életet élt át. De nem mindenkinek jó az élete..Eltelt már az idő nagyon és mentünk lefeküdni. Kookie V és Jimin még bejöttek hozzánk beszélgetni. Inkább Kírával beszélgettek, de ez érthető. Rólam mindent tudnak..Majdnem mindent. A nagy csevegés után, mikor kiment ez a három kölyök, magamhoz öleltem Kírát és úgy aludtunk el. Jó volt vele..Örülök, hogy ő lett az új sminkesünk, nem pedig egy plázacica.


Drága olvasóim! ^^
Mivel ma 2 hetes a blog, úgy gondoltam feltétlenül hoznom kell részt. Igyekszem hozni a részeket, mert június közepén már beszeretném fejezni ezt a blogot.És utána elkezdek egy sulis blogot :)
20 részes lesz.
Nem, nem kevés..Na jó, lehet egy kicsit az, de minden bonyolult dolog benne lesz, ami lehetséges. 
Ebbe a részbe belepillanthattatok a múltba..igaz nem nagyon részleteztem, de elég ennyi. :) 
Jó olvasást és jó éjszakát! :) Álmodjatok a biasaitokkal! :D
(Bocsi, ha rövid lett, de így este fél 10-kor fáradtan...örülök, hogy erre volt energiám ><)