20.rész - Yoongi!/Befejezés

Hát gyerekek...Nem is tudom mit mondjak erre..Mikor írtam, -nem akarok beképzelt lenni- elsírtam magam..Köszönöm hogy velem tartottatok, és hogy tetszett nektek a történetem!
(Remélem nem csak engem hatott meg a vége :3  :D ) 
Szeretném, ha leírnátok mit gondoltatok az eddigi részekről, hogy hogy tetszett. :)
Azt hiszem mindent elmondtam amit kellett.
Jó olvasást, az utolsó részhez! :)
Nitta

ÉS HOGY MÉG MEGHATÓBB LEGYEN, HALLGASSÁTOK MEG EZT A ZENÉT!!

                                                      

Itt van két hónap eltelte, és még mindig a táskáimba vannak a ruháim. Már megszoktam, hogy onnan veszem ki. Kinyitottam az esernyőt, hadd száradjon és hulljon le a víz..Mint ahogy most az én könnyem is.

2015.11.17.

Eszembe jutottak a Koreába töltött jó emlékek. Azért voltak szép esetek is. Nem is tudom mihez kezdjek itt Magyarországon..Míg meg nem szülöm a gyereket semmit nem tudok csinálni. Utána meg vigyáznom is kell rá..Hogy lesz ez meg mind? Nem vagyok erre felkészülve.. Lehet át kellett volna még gondolnom?! És ha ott maradok Koreába, most Sugával lehetnék...De..Mi van ha már nem úgy fog szeretni, mint régen? Hogy tudja, hogy lesz gyerekem..Megértem, nem akarja felnevelni. Ha felnő, megmondom őszintén, bennem is lesz egy kis irtózás a gyerektől, mert tudom, hogy erőszakból jött világra..De mégis felnevelem..Nem akarom, hogy nagyon szar élete legyen. Még ha apja nem is lesz. Ha idáig erős voltam, továbbra is az leszek..


~Yoongi szemszöge~


Annyira hiányzik...Már három hónapja, hogy nem láttam..Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá, vagy a gyerekre..Vagy akár csak arra az együtt töltött pillanatokra. Szavakba, se leírva nem tudom ezt elmondani. Hogy telik az idő..De legalább egy hónap eltelt az új-zélandi turnénkból és nem sokára mehetünk vissza Koreába. Aztán nem tudom mit kéne csinálnom..Az újabb elmúlt egy hónapban sem beszéltünk sokat..Sőt, nem is tudtam neki írni a koncert miatt.

~Kíra szemszöge~

Annyira telik az idő, nem tudom mivel köthetném le magam. Csak unatkozom..Rajzolni nincs kedvem, nyilvános helyre úgyszintén nincs kedvem menni..Fogalmam sincs, mit csinálhatnék..
De ha unatkozol, mi a legjobb tevékenység? Az alvás!
A konyhából tartottam felfelé, mikor jött a hányinger és csengettek is ráadásul..Na most mit csináljak? De ki a fene már az, aki ilyen koránreggel csenget? 
Végül csak úgy döntöttem, hogy felmegyek hányni. Az az ember várhat..Futottam az emeletre..Hát mert csak ott van mosdó, miért is ne lenne a többi emeleten?! Szokásosan nyitottam fel a wc-t és hánytam bele, majd utána kimostam a fogam. Konkrétan leszartam ki áll az ajtó túlsó oldalán. Úgyse jön hozzám senki, akit szívesen látnék. Mivel az az elmebeteg ember annyira nyomta a csengőt, képtelen voltam gyorsan lefutni a lépcsőn egészen az ajtóig.. Féltem kinyitni, féltem, hogy az anyám fog előttem állni..Vagy Máté. Vagy netalántán az apám. De persze egyik sem talált..Mikor kinyitottam az ajtót -nagyon lassan- a szívem megállt...


~Yoongi szemszöge~


Gondolkodtam, mit kéne csinálnom. Nem akartam már régóta itt koncertezni..Egy az, hogy százszor voltam már Új-Zélandon, kettő, hiányzik Kíra..Namjoon magyarázott valamit, én meg illetlenül közbevágtam.
-Fiúk én elmegyek Magyarországra..-néztem őket kíváncsian, milyen arcot vágnak.
-Kírához?-vonta fel szemöldökét Jungkook.
-Igen, Jungkook, Kírához..-"okoskodtam."
-Öhm...És itt hagyod a rajongóid? Félbehagyod a koncertet? -kaptam egy kisebb szidást RapMontól, de nem érdekelt..
-Namjoon, én átgondoltam ezt az egészet...A szerelmem ott van egy másik kontinensbe, hazament miattam és a rossz emlékek miatt, amik Koreában történtek..Ha ő nem jön vissza, majd én megyek el! Belegondoltam milyen lehet az ő szemszögéből..És arra jutottam, hogy leszek a gyerek apja, felfogom nevelni..És így vele is lehetek...Te a szerelmedet elhagynád?-tártam ki szívem és gondolataim.
-Nem..-halkult el. Végre megértett..
-Akkor Suga, jó utat. Sok szerencsét!-jött felém Jin hyung..Megölelni. Minden bandatag ezt tette, majd elindultam a kijárat felé. Megmondtam a sofőrnek mi a helyzet és egyből kivitt a repülőtérre. Megnéztem a menetrendet, mikor megy legközelebb gép. 7 perc múlva. Na akkor irány venni jegyet! A sofőrt elküldtem vissza a fiúkhoz. Innen már boldogulok...Mikor megvettem a jegyet, volt még arra időm, hogy elmenjek a mosdóba, ami még jó, hogy közel volt.


*Magyarországon*


Leszálltam és hirtelen azt se tudtam mi merre. Csak azt lehetett látni, hogy minden szempár rám szegeződik..Akkor induljunk a célhoz! Még szerencse hogy a telefonomon van nyomkereső, így megtudtam Kíra SMS-étől, hogy hol tartózkodik. Remélem otthon van..Kigyalogoltam a reptérről és fogtam egy taxit, akinek nehezen, de elmagyaráztam hova mennék. Nem volt hosszú az út, hamar odaértünk. Nem tudtam neki fizetni magyar pénzzel, csak koreaival, de elfogadta azt is. Remek!
Kiszálltam a járműből és elkezdtem csengetni. Ha minden igaz, ez az a ház az.
Nem igaz már, hogy nem tudja kinyitni! Itthon van egyáltalán? Csengettem mint egy állat. Őszintén, nem is tudom mit várok..Ha első csengetésre nem nyit ajtót, akkor a többire se.. Vagy lehet rosszul van? Beakartam menni, de az ajtó zárva volt. Vagy talán látta az ablakon keresztül, hogy eljöttem hozzá? Gondolataimat egy ajtózár kattanása zavarta meg, és lassú ajtókinyitás után megláttam életem szerelmét..
-Szia...-szólaltam meg rekedtes hangomon. Neki a szemei tágra nyíltak..Ha az ő helyzetébe lettem volna, nálam is ezt váltotta volna ki ez.
-Szi..a-válaszolt halkan. Szegény csaj, már könnyezett. Nem tudta mit reagáljon..Ennyi idő után egyszer csak itt állok előtte..-Mit kere...-vágtam közbe. Milyen félbevágó hangulatom van most.
-Igen!-mosolyogtam rá mint a tejbe tök. Ő csak értetlenül nézett rám. Mint egy hülyére.
-Mi igen..?-ereszkedett le arcán az első könnycseppje, amit letöröltem, és odasúgtam neki..
-Leszek a gyerek apja..-tartottam arcán ujjam, amit nem sokkal e mondatom után levándoroltattam állára, és magamhoz húztam, jelezve megakarom csókolni.
-Yoongi..-ennyit tudott kinyögni. Már az ajkamon lógott és húzott be a házba. Pár perc múlva levegőhiányunk miatt elváltunk egymástól. -Mit...Hogy jöttél te ide?-sírt most már nagyon..
-Repülővel.-nevettem fel.-Eljöttem mert átgondoltam ezt az egészet.Rájöttem, hogy téged szeretlek a világon a legjobban. Érted? Imádlak Kíra! Jobban mint az életem..Jobban mint a családom..Mindennél jobban. Nem akarlak elveszíteni...Felfogtad?-sírtam most már én is..Hogy eltud érzékenyülni ilyenkor az ember.-Úgy éreztem elég volt várnom ennyit..
-Yoongi..Nem is tudom mit mondjak..-csuklott el hangja.
-Nem kell semmit se mondanod, csak csókolj meg..-tapadtam szájára, amit egyből viszonzott..


2015. szeptember 29.

-Kíra..Annyira szeretlek titeket.-néztem szerelmemre, és a kisfiúnkra, majd megsimítottam Kíra hasát. Új tag érkezik a mi kis családunkba...
-Úgy örülök, hogy meggondoltad magad..Jól áll az apa szerep..-mosolygott barátnőm majd belebokszolt egyet vállamba.
-Tudom.-nevettem és magamhoz öleltem a fiam..Annyira boldog, sértetlen. Látszik rajta, hogy igazi kisgyerek. Rég láttam már ilyen nagy boldogságot. Ránéztem Kírára, aki javában sírt.
-Mi a baj drágám?-töröltem le könnyeit.
-Csak..Annyira..Szeretlek.Úgy örülök, hogy mellém álltál, de a karriered nem kellett voln..-félbevágtam mondatát.
-Shh...Ez az én döntésem volt! Jobban szeretnék veletek lenni, mint koncertezni a világ minden táján..Minek turnézzak további hat fiúval, mikor itt lehetek a szerelmemmel, a fiammal és a nem tudom még milyen nemű gyerekemmel? Ez a világ legcsodálatosabb érzése.-próbáltam megnyugtatni.
-Apa! Felültetsz a nyakadba?-szólalt meg a 4 éves gyerekem.
-Persze kincsem! Gyere...-tettem amire kért, majd megcsókoltam Kírát, szerelmem zálogául.
-Remélem sose foglak elveszíteni!-pusziltam meg arcát.
-Nem fogsz, Gigi..-ölelt át. Szeretlek...És örökké szeretni is foglak...!

19.rész - Én és az üresség...

És a gyereket hogy a francba fogom egyedül felnevelni? Anyámnak a segítségére nem számíthatok, a pasijáéra sem..Höh, miket mondok? Apámtól úgyszintén semmit..Csak a net maradt..De kéne neki apa is..Istenem..mi lesz velem?

 2015.10.13.

Telik az idő..Egyre fáradtabb leszek..Sugával azóta nem beszéltem..Remélem nincs baja. És a többieknek se. Nem szeretném, ha arra hívnának, -mert biztos hívnának- hogy baleset érte őket..Félek..Nagyon félek.Nem is félek inkább aggódom. Nem tudom hol van, csak azt, hogy Új-Zélandon valahol. Abban az egy hónapban anyám vagy négyszer átjött a pasijával, így nem tudtunk normálisan beszélni a gyerekről. Sem másról. Visszatérve Yoongira, nem hiszem el, hogy egy átkozott SMS-t sem képes küldeni, hogy jól vagyok vagy bármi. De bezzeg tőlem elvárja, hogy hívjam. Hhh..Megszokhattam volna. Hol volt már egy hónap? Kéne valamit csinálnom. Ebben az elmúlt időben csak tévéztem, olvastam, rajzoltam meg ettem, hánytam aludtam..Egy üres házba ülök...Üres vagyok belül is..Nincs akit magamhoz öleljek..Nem tudom, hogy most be kéne mennem dolgozni, vagy pihenjek?! Végül az utóbbinál maradtam. És már kezdem látni, hogy nő a pocakom..Milyen leszek még hét hónap múlva? Belegondolva, két hónapja vagyok terhes..durván.
És..csörög a telefon..Na de jó! Mikor megláttam ki hív, azt hittem ott helyben halok meg.Csak felvettem.
-Szia..-szólt bele apám..Akkor még él, király.
-Szia apa. Miért hívtál? Nem is, máshogy kérdezem..Hogy-hogy hívtál?-javítottam ki magam.
-Anyád mondta, hogy terhes vagy..hogy lettél te az?-faggatott. De jó vagy anyu! Árulkodsz itt apának.
-Megerőszakoltak.-forgattam szemeim.
-Nem mondod..? Azt hogy?-jaj, nehogy ennyire hülye legyél már te is!
-Ne játszd már az idiótát, oké? Elég csak anyámat hallgatni..Szerinted hogyan erőszakolnak meg egy nőt? Ráadásul a Máté volt..A Peti barátja..-merültem bele.
-Ki az a Peti? A pasid? -ajj..Rosszabb, mint anya.
-A volt pasim, aki miatt kórházba kerültem.
-Jaa, az az? -fogadjunk azt se fogta fel mit mondtam most.
-Jó apa, én lerakom. Ha azért hívtál, hogy idegesíts, időpocséklás volt..És jól vagyok. Köszi. Szia.-tettem le. Idegesítsen még jobban fel! Nem elég anyám, még ő is..Jó, nem tudom hogy fogom kibírni idegileg..Suga! Hívj fel, légyszi! Gyorsan!! Ekkor kaptam egy SMS-t..

          "Szia cica, minden rendben. Bocsi, hogy nem írtam vagy nem hívtalak,

             sok dolgom volt..Főleg a koncertek miatt. Én jól vagyok, remélem

             te is. Nem soká jelentkezem. Szeretlek. Csók. ♥ "

És még szívet is rakott! De kis romantikus lett valaki! Erre muszáj visszaírnom. Habár gőzöm sincs mit kéne..Elkapott az álmosság is. És már egy jó ideje nem hánytam..Azt se tudom, hogy ilyenkor mi van..Nincs még nekem anyai ösztönöm, de még egy jó ideig nem is kell, hogy legyen..Anyám majd besegít. 

                       "Hello Suga! Na, végre, hogy írtál..Habár többet vártam..Én is jól vagyok, 

                           kezd nőni a pocim. Semmit nem tudok itt így csinálni. A terhesség

                             mindent elvett tőlem..Nem tudok menni dolgozni. Nem tudok 

                                normálisan étkezni. Mindig hányok..Borzalmas. Ja, meg 

                                  alszok a nap felében. Kicsit nagyon unalmas. Remélem

                                    minél hamarabb találkozunk. Szeretlek. ♥ Ja, és jól 

                                     áll a romantikus oldalad. Puszi.."

Hát ezt elintéztem...Felhívtam anyát, hogy jöjjön EGYEDÜL át, amit végül most az egyszer sikeresen megértett. Nem hozta a Ferikéjét, mert hát ment golfozni vagy hova..Nem is érdekel..

Ellátott pár tanáccsal..És felajánlotta, hogy menjek kozmetikushoz.

-Ennyire roncs vagyok?-ültem le a nappaliban lévő kanapéra. 

-Igen, lányom. Az vagy..Ismerek egy jó fodrászt és sminkest is egyben..Szerintem jól kifog téged pingálni. 

-És honnan veszed, hogy elmegyek?-néztem rá homlokom ráncolva. 

-Onnan, hogy tudom, hogy nem szereted magad így látni..A hajad vége lehetne befestve..Mondjuk vörösre! A szemeidnek jól állna a tusvonal..Mikor sminkelted ki magad utoljára?-fonta össze maga előtt kezeit.

-Úgy 2-3 hónapja..-vágtam "gondolkodó" fejet..

-Jézusom! Pattanj be a kocsiba, elviszlek!-jó, most miért is ne? Igaza van ebben az egyben, de szerintem is ocsmányul nézek ki. De most aki terhes, minek sminkelje magát? Nem tök mindegy már nekem? Felvettem valami elviselhetőbb ruhát és kimentem a zajongó utcára, ahol már várt egy fekete kocsi. Nem mondom, hogy nem szép, de...Na mindegy is. Beszálltam és bekötöttem magam. Kivételesen nem előre ültem. Félek, hogy baleset lesz, és elveszítem a kicsit. Anyám beült a volán mögé és elindultunk..

-Megjöttünk! Látod milyen jó hely?-nyitotta ki nekem anya a kocsiajtót.

-De..szép..-tárult elém egy fehér épület, amin nagy figurák volta..Mármint ilyen sminkes cuccokat ábrázoló tárgyak. Üvegfal. Remélem olyan jól dolgozik az a személy, mint amilyen szép a munkahelye.

-Noémi! Megjöttünk!-áhá, már ezt is megtudtam, hogy hogy hívják. 

-Sziasztok!-jött ki az irodájából egy rettentő fiatal zöld hajú csajszi. -Mit szeretnétek? Milyen frizurát? 

-Teljes átalakítás kell a lányomnak..A haja vége legyen befestve pirosra, a szeme legyen szépen kisminkelve és..-közbevágtam.

-Anya, én hazaakarok menni! Nem akarom, hogy piros legyen a hajam. Kisminkelni sem kell! Minek? Felesleges pénzkidobás! Nemhogy valami jóra fordítanánk. Valami hasznosra.

-Mint például? Én biztos nem adományozok..-tette fel védekezően maga mellé kezeit, amiről eszembe jutott cukor. Vajon visszaírt? A telefonom otthon hagytam, nem hoztam semmit se.

-Anya, hazamegyek..Majd ha én magamtól jövök ide, akkor kipingálhatnak, de nem akarom, hogy ideerőszakolj...Jó hely, meg minden, de nem most akarok átváltozni. Ráérek. Szia Noémi.-köszöntem el és hagytam el a helyszínt. Így is borult idő volt, most már esik is. Persze, miért ne? Mivel már elég jól ismerem Pestet, sétáltam egy kicsit a már szakadó esőbe. Nem bírom ki! Nem igaz nem csinálhatom azt, amit szeretnék!
Hazamentem és folytattam a semmittevést. Vagyis rajzolgattam. Sugát..Emlékezetből..Sose csináltam még ilyet, de valahogy most ehhez sem volt kedvem..Igazából semmihez sincs, csak itthon dögleni az ágyon, míg nem jön a csoda...A csoda az lenne, ha Suga betoppanna hirtelen, ami úgysem fog megtörténni. Természetesen. hogy is gondolok ilyenekre? Neki a karrierje a fontosabb..Én csak a barátnője vagyok..Még nem is járunk hivatalosan. Nem kérte meg, hogy legyek a barátnője..De jobb is így, legalább nem pletykálkodnak az ottaniak. De remélem itt sem tudódott ki semmi akár véletlenül is..Sose lehet tudni..Kéne valamit vásárolni..Alig van használható őszi ruhám. Oda viszont el kéne mennem..Vagyis a butikba. A kedvencembe. Rég jártam ott. El is megyek! Oda van kedvem menni, nem pedig kozmetikába. Anya, mindig is olyan csicsás voltál..Megnéztem mennyi pénz van nálam, aztán el is sétáltam..Igen, én se vagyok normális. Ki mászkál szakadó esőben a kedvenc butikjába csak egy pár ruhát venni..A számláról meg már kéne pénzt kivenni..
Szerencsére a háztól nincs is olyan messze ez a hely. Itt mindig olyan jó cuccok vannak. Meg olyan kellékek, amik márkásak, csak itt olcsóbban adják el. Ez szerintem tök jó ötlet. Vevőcsalogató.

-Szia Szandi!-léptem be a boltba miközben esernyőmet összehúztam.
-Kíra, de rég láttalak! Hol voltál eddig?-faggatott majd kijött a pult mögül megölelni. Elég jóba vagyunk.
-Koreába.-tettem le a kis "pihenőszékre" a táskám.                                             

-Hogy hol? Korea? Az ott van a..melegebb éghajlaton.-nevetett, ami engem is megmosolyogtatott. Ő az a lány, aki mindig megértett. Mondhatni legjobb barátom.
-Tudom, ott volt csak állás..
-Ja, tényleg..Most hogy mondod, beugrott. Oké. Rég volt.- sétált vissza eredeti helyére, mikor jöttek más vevők is. Amíg ő segített nekik, én körbenéztem.
-Segíthetek? -jött oda hozzám.
-Ahha.Ő..Kismama ruha kéne, őszre. -mondtam kicsit hezitálva.
-Terhes vagy?-nézett nagyot.
-Ja..sajnos..-sétáltam a nadrágok között.
-Nem védekeztetek vagy mi? -lepődött meg továbbra is.
-Megerőszakolt Peti barátja, Máté..Akit persze nem ismertem, bemesélte nekem, hogy ő a jófiú, aztán megerőszakolt, mert szerinte Peti azért ölte meg magát, merthogy én börtönbe juttattam. De egy, nem is én hívtam ki a rendőröket, kettő, megérdemelte és három...nincs három.-hadartam, miközben levegőt nem vettem egyszer sem.
-Höeh? Azt akarod mondani, hogy megerőszakoltak?-beszélt hangosabban.
-Shh..-tettem mutatóujjam szám elé.-Igen..Meg aztán sminkese lettem a BTS-nek, ugye ismered őket?-haladtam a felsőkhöz.
-Igen, rajongójuk vagyok.-pirult el, amin kuncogtam.
-Na, összejöttem Sugával, és most Új-Zélandban vannak és már két hónapja nem beszéltünk, csak ma írt, hogy minden oké. Plusz mikor ott voltam féltékeny volt a Mátéra, hogy vele lógtam, amit már bánok, de ez van. Na és lefeküdt a fodrászával, Haneullal, akivel ráadásul jóba voltam és tudta, hogy milyen fontos nekem Yoongi. -tártam ki legnagyobb bánatom.
-Aha, értem..persze..felfogtam.-agyalt. Szerintem azt se tudta, hogy hol van, olyan gyorsan beszéltem. Csak folyamatosan dolgozta fel mondataim, mikor leesett neki, hogy mi is történt velem.
-Jesszus, Kíra. Ez szörnyű!-mondta pár perc után.
-Nekem mondod? -néztem rá. Ideges voltam, hogy fel kellett hoznom a témát, egyben nyugodt is, mert elmondhattam végre valakinek az elejétől a végéig sztorimat. Jól esett.
-Jó, tessék, ez szerintem neked nagyon jól állna!-mutatott egy narancssárga egybe ruhát.
-Míg nem nő nagyobbra a pocakod, ez tökéletesen fog állni!-dicsért meg. Fel is próbáltam egyből. Nekem is tetszett, természetesen megvettem. Többre nem is futotta..Márkás ruha volt. Igaz, mint mondtam itt olcsóbb, de nem sokkal. Végül is, kitudtam fizetni, ez a lényeg.

Otthon kivettem a szatyorból a ruhát és a szekrénybe dobtam. Lusta voltam felakasztani..Sőt, még a többi ruhám se pakoltam ki..Itt van két hónap eltelte, és még mindig a táskáimba vannak a ruháim. Már megszoktam, hogy onnan veszem ki. Kinyitottam az esernyőt, hadd száradjon és hulljon le a víz..Mint ahogy most az én könnyem is.

Tudom, nem valami borzasztóan jó, de a követez, az utolsó mindent visz! :) Higgyetek nekem! :D Legalább most az egyszer! :)) Bocsánat, hogy rövid lett..A 20. rész hosszabb lesz!! :D
Jó olvasást! :))

18.rész - Váratlan találkozás

-Jól van, szeretlek. Szia szívem! -raktam le a telefont. Jól esett ezeket hallani..Ilyen szépet ritkán mondtak nekem..Sőt, soha..Elraktam a zsebembe a telefont, majd a sárga autóhoz sétáltam, végül kiszállt az a titokzatos nő..
Szemeim tágra nyíltak, mikor megláttam az eleinte még ismeretlen személyt.
-Szia, kincsem!-tárta szét karjait, amire nem tudtam hogy reagáljak. Most tényleg ő áll előttem?
-Szia, anya..-ölelt meg, amit nehezen de viszonoztam.
-Jól vagy? Tudtam, hogy jössz és..gondoltam kedveskedek azzal, hogy hívok eléd egy taxit.-mosolygott. Örültem, de nem nagyon akartam látni..Max. a segítsége miatt.
-Jól vagyok, köszi.-ennyi tudtam kinyögni, mert utána jött a hányinger..-Hányingerem van. Megyünk?-sietettem.
-Persze..Baj, ha nálam fogsz lakni, míg nem találunk neked normális házat?-ebből is látszik, ha igazán szeretne, nem mondaná, hogy vegyünk saját magamnak házat. Hagyná, hogy ott éljek vele..Azóta haragszok rá. Ha nem csalta volna meg apát több száz pasival, akkor még lehet egy család lennénk..De akkor nem találkoztam volna Yoongival..Beültünk a taxiba és az máris elindult.
-Szólj, ha rosszul vagy!-simogatta meg a combom..Olyan szép műmosolya van..
-Nem baj, hogy nálad fogok lakni..Csak hagyj aludni.-néztem rá. Megmosolyogtattam. Rég láttam már így.-Amúgy szerintem mindjárt kidobom a taccsot..-pillantottam ki az ablakon..Mióta nem jártam már Pesten..Úristen..Nem változott semmit. Ugyanúgy ki van plakátolva, egy csomó dugó van, rengeteg bolt..Rengeteg ember..Rengeteg szerelmespár..
-Mi a helyzet a fiúkkal?-törte meg anya gondolkodásom.
-Őő..semmi.
-Persze, átlátok rajtad kislányom..-nevetett. Nem igaz már, hogy ilyen legyen.
-Mondom, hogy semmi! Hagyjál ezzel!-beszéltem hangosabban. Nincs és nem is lesz jó a viszony köztünk..Ezt már látom előre.
-Na, meg is jöttünk!-kiáltott fel a sofőr. Remek. Meglettem volna egyedül is, nem kellett volna anyám a nyakamra.. Csak párszor eljött volna meglátogatni, hogy minden rendben megy-e. De persze, hogy nem így történt..
-Hozod a cuccom?-kérdeztem kissé lustán..
-Peersze, én vagyok az anyád..Miért is ne?-idegeskedett...De bolond..Megforgattam a szemem és a bejárati ajtóhoz sétáltam. Csak Suga járt az eszembe, mikor elkezdtem csuklani.
-Na, ki emleget?-jött oda anyám és nyitotta az ajtót.
-Öhm..Nem is tudom..-most az egyszer hittem ebben a mesében..Bementem a házba..Hát ilyen még a leggazdagabb embernek sincs..Mint egy palota.
-Hű..Anya..ez aztán a villa.. -csodáltam meg belülről is.
-Áh..-legyintett. Pff..Pár éve jól jött volna nekem ilyen..-Ez semmi.Van még egy házunk két utcával lejjebb.-magyarázott, mire én nagyra nyitott szemmel és leesett állal bámultam anyámra.
-Az is ilyen? -mutogattam a levegőben.
-Hm.Hasonló.-pakolt fel a szobába.
-De..Azt hogy érted, hogy házunk?
-Ja..A..mostani pasimmal lakom itt. Meg a másik házba is..Lehet majd odaviszünk lakni.Sőt, ez nagyszerű ötlet! Feri! Gyere le egy picit! -kiáltott fel anyám az emeletre, amiből volt vagy három. Nem mondod, hogy itt van..? Basszus..Akkor még jó, hogy a másik házba költözök.
-Anya..Hol a mosdó?-émelygett gyomrom.
-Hányni kell? -nézett rám aggódóan. Ajj anya!
-Áh, nem..-tettem szám elé kezem, hogy azért a csiszolt fényes padlót ne hányjam le, mert anyám leüvölti a fejem, ahogy ismerem..
-Gyere!-húzott fel a lépcsőn és szó szerint bedobott a fürdőszobába. Köszi, kedves vagy! Felnyitottam a wc-t és..nem jött ki semmi..Ja, persze! Mit hánynék ki, ha nem is ettem? Ráütöttem a csempére, amikor bejött anyám..
-Minden rendben?
-Úgy érted a csempével? Persze, épphogy nem törtem be!-flegmáztam. Istenem, de gyűlölöm. De most ő a menedékem..
-Nem, veled! Nem hánytál?-guggolt le mellém.
-Nem ettem semmit..De már nagyon éhes vagyok..-simogattam hasam, ami már eléggé korgott.
-Gyere, adok kaját, aztán átköltöztetünk Ferivel a másik házba. -mosolygott majd felsegített. Rettentő kedves vagy anya! Komolyan..
-Feri, ő itt Kíra..-mutatott be a nem tudom már hanyadik pasijának.
-Üdv.-intettem. -Kapok kaját? Mert akkor utána már megyek is. Nem akarok zavarni.-tetettem magam.
-Szia, anyukád már sokat mesélt rólad! -nézett az említett személyre és elkezdte vadul smárolni. Baszki, hát természetesen előttem kell ezt csinálni!
-Jó, elvezettek oda? Aztán azt csinálhattok amit akartok!-Suga! Vedd fel a telefont 10 perc múlva, mert nem bírom idegileg.
-Persze, ülj be a kocsiba!-van kocsijuk? Ja, persze. Akinek ekkora lakása van, biztos van kocsijuk is.
-Hány kocsitok van?-kérdeztem, csak úgy már kíváncsiságból is.
-Hét, de majd még veszünk egyet. Vagy hármat, hogy meglegyen a 10. -erre már nem tudok mit mondani.
-És akkor miért nem kocsival jöttél értem?-tettem fel kérdésem.
-Mert akkor ha nem szállok ki, nem veszed észre, hogy érted jöttünk. A taxi sárga, így felkelti a figyelmed. -ennek semmi értelme, de leszarom, csak menjek el innen!
-Jó, megyek a kocsihoz, hozzátok a cuccaim légy szíves, és vigyetek el minél hamarabb!-léptem ki a luxusházból és odasétáltam a garázshoz, amitől megijedtem. Hirtelenjéből nyílt ki.


-Na! Ez az a ház..Nem sok minden van benne. Nem olyan mint a másik lakás. Éppen csak azok vannak benne amik létszükségesek. -beszélt hozzám anyám az anyósülésről.
-Aha..Van tv? -kérdeztem a számomra legfontosabb dolgot.
-Van. Három is. -még hogy alig van benne valami..
-Segítsünk kipakolni?-ez kérdés?
-Igen, csak annyit szeretnék. Van kaja?-már rohadt éhes vagyok..
-Igen, tegnap vásároltunk be.-szerencsétek van!
-Oké.-szálltunk ki mind a hárman.
Míg ők bepakoltak én körbenéztem a házban. Tényleg alig van benne valami, attól függetlenül, hogy három tévé van.

-Kész vagyunk!-szólalt meg anya kis idő múlva.
-Nagyon fasza, sziasztok!-tessékeltem ki őket a házból. Majd én berendezem. Mikor elmentek, első dolgom az volt hogy felhívjam Sugát. Szegény, félek, hogy bajt csinál..Tárcsáztam, mikor megijesztett egy sziréna hang. Jó..Nem szabad paranoiásnak lennem. Rég laktam egyedül egy bazi nagy házba.
-Suga?-szólaltam meg végül.
-Kíra! Drágám! Szia.-mosolygott. Ne nézzetek hülyének, mindig hallom a hangján, hogy milyen arcot vág.
-Szia cukor. Képzeld el..Anyámnak megint van egy pasija..Nem tudom már hanyadik, de mindegy. Lényegtelen. És két óriás házuk van meg hét kocsijuk meg 86 tévéjük meg 30.000 franciaágy meg ezer fürdő meg sorolhatnám..És ott nyalták előttem egymást. Fúj..-csak nevetett.-Elszomorítottalak? -kérdeztem. Mióta elmentem, szomorúbb, de ez érthető.
-Nem, csak nagyon hiányzol..Nincs kit átölelnem. Hoseok mindig mondja hogy öleljem át de istenem..-morgott kicsit.
-Hahaha, nem is Hoseok lenne.-kuncogtam. 
-Hát nem..De figyelj..Nem az volt, hogy elkerülsz? Hogy miattam mész el Koreából? Mégis mindig hívsz..-mosolygott megint. Igaza van, de nem bírok ellenállni annak, hogy ne tegyem. Hogy ne beszéljek vele.
-Zavar?-mentem a hűtőhöz valami kaját csinálni.
-Dehogyis..-nevetett.-Nem soká indulunk Új-Zélandba. 2 hónapig megállás nélkül koncertezünk..Aztán 1 hónap szabadság. De várom már. -erre csak mosolyogni tudtam. Bárcsak láthatnám.
-De ha ott maradtam volna, nem mondod ezt el?
-Te is jöttél volna kicsi!-szerintem ha ez élőbe le lett volna forgatva, összekócolta volna a hajam. Biztos vagyok benne.
-Most leteszem. Eszek. Azóta nem ettem, mióta eljöttem. Így hányni se tudok..
-Egyél Kíra! Sokat! Ha legközelebb látlak egy elhízott malac legyél!-parancsolta.
-Hát de kedves vagy!-nevettem. -Ezért szeretek veled beszélni. Mindig felvidítasz.
-Akkor miért nem maradtál itt? -még be se fejeztem a mondatom, máris kimondta.
-Jobb itt nekem..-kínos csend..Imádom az ilyet..-Na, lerakom..Majd hívj te is ha szeretnél.
-Foglak..Mondom, nekem bármikor jó. Kérdés az, neked mikor?!
-Majd hívlak. Szia! -tettem volna le, hogy ne kelljen búcsúzkodni de persze, hogy még beszélt.
-Vigyázz magadra szerelmem! Szeretlek. Csók.-halkult el.
-Szia..-raktam le most már tényleg. Akkor együnk!


~Yoongi szemszöge~

Öröm volt látni a kijelzőn, hogy Kíra neve villog. Annyira hiányzik. Annyira szeretem.
-Srácok, készen álltok? Új-Zéland, jövünk!-nevetgélt Namjoon, míg én Kírával beszéltem...Sajnos nekem is mennem kellett, nem csak szerelmemnek, így abbahagytuk a beszélgetést.
-Sajnálom Yoongi..Törődj bele..-sóhajtott Jin, kezét vállamra téve.
-Jin! Voltál te már igazán szerelmes? Vagy te Jungkook? Akármelyikőtök..Volt már igazán szerelmes? Mert szerintem nem..És nem tudjátok milyen szar ez..-néztem le a földre.
-De nekem meg Taenak volt már csaja..És elég szarul sült el..-kezdett meséjébe J-Hope.
-Jó, azt tudom Hoseok! Nem kell mondani.-léptem ki a házból. Haneul már ott várt minket a kocsi mellett. Bár ott lenne Kíra is. Rettentően hiányzik.
-Sziasztok fiúk!-köszönt széles mosollyal a száján  fodrászunk..
-Hello.-nyögtem ki nehezen,míg a többiek jópofiztak vele. Nem akarok vele találkozni, pont ez hiányzott most! Nehezen, de ott hagytuk a dormot. Nekem hiányozni fog..De csak Kíra miatt..


~Kíra szemszöge~

Egyedül a hatalmas házban, ahol szinte nincs semmi..Hogy fogom én ezt kibírni? Meg hiányzik Suga..Ki tudja mikor fogom látni? Lehet kezdem megbánni, hogy eljöttem..És a gyereket hogy a francba fogom egyedül felnevelni? Anyámnak a segítségére nem számíthatok, a pasijáéra sem..Höh, miket mondok? Apámtól úgyszintén semmit..Csak a net maradt..De kéne neki apa is..Istenem..mi lesz velem?



Sziasztokkkk! ^^
közeledik a vééég *--* várjátok már? legközelebb rész HOLNAP LESZ MIELŐTT valaki megkérdezné :)) és vasárnap teszem fel az utolsó részt :))
szerintetek jó vagy rossz vége lesz? :))
bocsi ha rövid, vagy ha vannak benne hibák. Remélem tetszik, jó olvasást! :)  

17.rész - Vissza Magyarországra...

A többiek ott ültek a kanapén. Kíra eléjük állt és elkezdett mondani valamit..Először magyarul, de aztán kapcsolt, hogy nem értjük, így átváltott angolra. Elbújva hallgattam a lépcsőnél, hogy mit mond.
-Srácok, hoztam egy döntést..-kezdett bele.
Ekkor már én is előbukkantam és ezt ő is észrevette.
-Szóval..Szerintem én..Visszaköltözök Magyarországra...-kulcsolta össze kezeit maga előtt.
-Höeh?-csak ennyit tudtam kinyögni, míg a többiek semmit se.-Nem, azt nem engedem..
-Suga..Koreához már csak rossz emlékek fűznek..És..a mi kapcsolatunk..Úgyse tart örökké. Nem hiszem, hogy összeakarnál jönni egy sminkessel, és hogy keringjenek a pletykák.
-Szerinted nem szarom le a pletykákat? Azt gondolnak amit akarnak, azt írnak amit akarnak! Higgyenek azt amit akarnak.-emeltem fel hangom.
-Suga, ennek semmi értelme!-kelt ki ő is magából. A fiúk csak nézték mi történik körülöttük. Már csak popcorn kellett volna.
-De van! Kíra, én szeretlek, és ezt te is nagyon jól tudod!-kezdett könnyezni.-Te is szeretsz, nem?
-Jobb lesz ez így..-jött felém. Gondolom ment volna a szobába.
-De Kíra..Minket is itt hagysz? Mert az oké, hogy Sugát itt akarod hagyni, mert nem lesz a gyerek apja, meg a rossz emlékeket is, de..Itt vagyunk mi is. Rólunk se feledkezz meg.-mondott végre valami értelmeset Taehyung.
-Tisztában vagyok vele, de ez végleges döntés volt. Nem akarok tovább itt lenni.-szomorkodott. De miért hagysz itt minket, Kíra!? Mi szeretünk! Én meg pláne!
-És mi lesz a munkáddal? -kérdezte Kook.
-Magyarba is tudok sminkelni. Főleg hogy már a fél világ tudja ki vagyok..Szóval összepakolom a maradék cuccom és megyek. Kikísértek?-ilyet kérdezni..
-Még szép! DE! Egy feltétellel engedlek el...
-Mi az?-fordult felém.
-Én is megyek veled.-öleltem át.
-Sajnálom Suga, egyedül akarok hazamenni.
-Van rá pénzed?
-Már hogy ne lenne?-igaz..Hülye vagyok, de ezt megszokhatta már..-De nem jó ötlet téged egyedül elengedni, főleg hogy terhes vagy. Mi van ha rosszul leszel?
-Majd..Elhívom anyámat. Egy kis időre.-került ki és felfutott a szobába.Ránéztem kérdően a többiekre. Nem sokat értem el vele, ugyanazt kaptam vissza.

~Kíra szemszöge~

Úgy érzem életem legrosszabb egyben legjobb döntését hoztam meg. Persze, hogy nem akarom őket itt hagyni, de nem is akarok itt maradni. Túl sok a rossz emlék.. Nem sok mindent kellett összepakolnom, hiszen mikor rám talált Suga az utcán, minden benne volt a táskáimba. Azóta nem sok mindent szedtem ki, csak pár ruhát, ami éppen kellett. Kifesteni sem festettem ki magam. Minek? Feleslegesnek tartottam.
-Biztos vagy benne, hogy itt hagyod a munkád a barátaid és a szerelmed? -jött be Hoseok.
-Igen.-zártam össze az utolsó táskát.
-Látunk még valaha?
-Nem örökre megyek el.-fordultam felé.-Csak..Míg meg nem szülöm a gyereket..És még utána egy kicsivel.
-Te az nem..9 hónap? 9 hónapig nem látunk?-ijedt meg.
-Hát úgy egy évig..-legyintettem mosolyogva.-Az semmi Hoseok! -borultam nyakába, mikor az ajtófélfának támaszkodva megláttam Yoongit. Várta, hogy elmenjen J-Hope, ami hamar bekövetkezett.
-Mit szeretnél Gigi?-kérdeztem kíváncsian. Habár úgy is tudom, mit akar szóba hozni.
-Azt, hogy ne hívj így. Habár, neked még megengedem..De ha már a srácok így hívnak lelövöm őket az biztos.-igen. Amióta én kitaláltam a drága jó becenevét, az ráragadt a fiúkra is és azzal nyaggatták.
-Tudod, hogy szeretlek.-kezdte mondani szokásos mondókáját.
-Igen. Tudom, hogy szeretsz, de akkor is elmegyek.
-De nem érted meg, hogy egy gyerek van benned? Így egyedül nem utazhatsz repülőn!
-Kockáztatok..Szeretek kockáztatni.-mosolyogtam, majd fogtam a cókmókjaim és elindultam lefelé.
-Na, srácok..Indulás van..-nyitottam ki az ajtót nehézkesen.
-Vettél repülőjegyet?-kérdezte Jimin.
-Nem, majd helyben veszem.
-Jó drága lesz.-nevetett kicsit Namjoon.
-Nem ba..-baszki! Hánynom kell! Futottam fel a lépcsőn, míg a fiúk -kivéve Suga, ő jött utánam- azt se tudták mi van. Csak szerelmemnek esett le, hogy hova tartok. Berohantam a fürdőbe és épp kitudtam nyitni a wc fedelét. Megint hánytam vagy 5 percig, aztán felkészültem Suga újabb szidására.
-Nem érdekel, ha tetszik ha nem, megyek veled! Így nem repülhetsz 12 órát!
-Kibírom..A menedzsment úgysem engedi meg..-öblögettem szám.
-Felhívom..-Suga Jinnel felhívta a menedzsmentet, aki természetesen nem engedte meg, hogy elutazzon. Így egyedül kellett folytatnom az utam. Most hívtunk egy sofőrt, vagyis kettőt. Két kocsival mentünk, máshogy nem férünk be. Szóval...Odaértünk a repülőtérhez, és futottam megvenni a jegyet..Még szerencse, hogy az itteni orvosom megengedte, hogy utazzak. Csak Suga félt annyira. Aranyos..
-Na hát fiúk..Itt az idő..
-Szóltam a te repülőgépeden lévő stewardesseknek, hogy lesz egy kismama is a gépen és hogy vigyázzanak rá. Fő a biztonság. -mosolygott. Ez kedves tőle.
-Jó, köszi.-pusziltam meg, de ezzel nem volt megelégedve, ezért ott mindenki előtt, a rajongók, átlag emberek, újságírók előtt csókolt meg..Jó hosszan..Jól esett..Majdnem olyan volt, mint az első. De mégis szomorú voltam, hogy elmegyek..De muszáj..Hidd el Kíra, jobb lesz ez így!
-Szeretlek..Majd hívj, ha megérkeztél..-suttogta fülembe. Szenvedélyes volt..Így szeretem..
-Én is. Oké, az lesz az első..-csuktam be szemem és élveztem a pillanatot. Bemondták, hogy mindjárt indul a gép, így el kellett indulnom.

~Yoongi szemszöge~ 

-Suga, szerencsés vagy, hogy ilyen csajod van.-mondta Kook.
-Milyen? Aki itt hagy?-néztem maknaera kicsit mosolyogva.
-Nem, akinek ilyen jó segge van..-méregette Kírát.
-Kookie.-böktem oldalba. Kírám még egyszer visszanézett és intett egyet. Fájt..Fájt, hogy ezek után itt hagy..De..ő döntése..
-Yoongi..Tudod, ha szeretsz valakit engedd el!-jaj, Kook..Te meg a hülye mondásaid..
-Hagyjál már ezzel a szarral. Ha szeretsz valaki, maradj vele örökre..-forgattam szemeim.
Láttuk ahogy felszáll a gép..Ahogy itt hagy engem életem szerelme..Könnyezve néztem a gép hűlt helyét. Jin zökkentett ki szomorkodásomból, hogy induljunk haza..
-Mi van, ha baja lesz? Miért engedtem el?-panaszkodtam.
-Jól tetted, hogy elengedted és hogy nem voltál vele erőszakos..Hidd el, visszajön. Nekem mondta.-nyugtatott Hoseok, de nem sikerült nagyon.

~Kíra szemszöge~

Ahogy felszálltam, már álmos lettem. A terhességgel a fáradékonyság is vele jár..Legalább nem fogok unatkozni..
-Elnézést, kisasszony..Ön a kismama? -jött oda egy mosolygós, fiatal, körülbelül annyi idős lány, mint én.
-Igen..-mosolyogtam vissza.
-Rendben, ha baj van szóljon. A mosdó ott van-mutatott a repülőgép túlsó oldalára. Végül is nincs olyan messze.-és ha egyéb baja van, szóljon nyugodtan. De úgy is járkálunk erre, nem kell félnie.
-Rendben, köszönöm.-mosolyogtam, majd megvártam, míg felszáll a gép. Addig is néztem ki a kicsi ablakon, hátha látom Yoongit. Rengeteg ember volt, mégis kiszúrtam őt. Szívem dobbant egy nagyot. Hátradöntöttem fejem, és máris elaludtam..


*12 óra múlva, Magyarországon*

Szerencsére nem volt semmi baj az úton, hiszen a háromnegyedét átaludtam, a maradék időbe meg olvastam, vagy zenét hallgattam. Leszálltam a gépről, és első dolgom az volt, hogy felhívjam Sugát..
-Szia!-köszöntem a telefonba.
-Úristen, Kíra! Jól vagy? Nem hánytál? Minden rendben volt?-faggatott. Látszik azért, hogy nagyon aggódik miattam.
-Nem, az út háromnegyedét átaludtam, a többibe meg nem hánytam, hanem zenét hallgattam meg olvastam. Nagyon kedves volt a stewardess.
-Igen, tudom. Ismerem..Unokatestvérem..-hallatszott, hogy mosolyog.
-Ja, persze. Úgy más..Na leteszem, majd még hívlak..Az óraeltolódás 6 vagy 7 óra..
-Jó, nem zavar, ha az éjszaka közepén hívsz is, csak neked legyen jó..Nekem bármikor megfelel. Vagy ha nincs pénz a telódon akkor én hívlak, csak csörgess. Meg rakok rá pénzt, ha esetleg nincs munkád. Meg küldök pénzt, csak legyél jól..Most úgy magamhoz ölelnélek és össze-vissza csókolnálak..Annyira hiányzol..-hadart. Éreztem hangján, hogy remeg és mindjárt sír..De én is a bőgés szélén álltam.
-Nem kell aggódnod Gigi..Majd beszélünk..Szeretlek..Szia.
-Én is nagyon szeretlek meg imádlak, úgy ahogy vagy! És kérlek ne haragudj rám amiért nemet mondtam..
-Semmi..-húztam számat egy félmosolyra.
-Nagyon hiányzol..Nagyon szeretlek..Vigyázz magadra és soha ne legyél egyedül!
-Basszus, Yoongi..Jött értem egy taxi..-néztem nagyot. Ki az, aki taxit küldött? -Egy nő ül benne.Na akkor majd beszélünk, puszi..Hívlak amikor tudlak, csak tudod én is dolgozom.
-Jól van, szeretlek. Szia szívem! -raktam le a telefont. Jól esett ezeket hallani..Ilyen szépet ritkán mondtak nekem..Sőt, soha..Elraktam a zsebembe a telefont, majd a sárga autóhoz sétáltam, végül kiszállt az a titokzatos nő..


Itt aaaa kövi rééész :)
remélem nem lett annyira rövid ._.
LEGKÖZELEBB CSÜTÖRTÖKÖN LESZ RÉSZ!! :) 
Jó olvasást! :) 

16.rész - Megkérhetlek valamire?

Mert az biztos, hogy nem vetetem el, és nem is adom oda senkinek. A doki elkezdte nézni a tesztet, majd pár perc kínzó csend után megszólalt.
-Kisasszony, ez a teszt pozitív. Ön terhes.-ekkor omlott össze bennem egy világ..
-És ez biztos..?-szólalt meg Suga.
-Igen, ez már biztos. A teszt nem hazudik.-én csak ültem az ágyon és gondolkoztam. Mit kéne vele csinálnom? Nem szeretném elveszíteni, azért csak egy gyerek. Ránéztem Sugára és látszott rajta, hogy ha nem nyilvános helyen lenne, biztos kinyírná Mátét. De én is. Tenyerét arcába nyomva idegeskedett. Szerintem ő se fogta fel pontosan, mi a helyzet.-Szeretnének kérdezni vagy mondani valamit?-nézett ránk az orvos. Látta rajtunk, hogy mennyire lesokkoltunk. Legalábbis én nagyon. Nemlegesen megráztam fejem, majd hasamat kezdtem simogatni. Yoongi felállt a székből, majd felém sétált és levett az ágyról.
-Köszönjük doktor úr. Viszlát.-hajolt meg Yoongi.
-Viszlát..-köszöntem én is, majd kimentünk az ajtón és utunk a kocsihoz vezetett. Addig síri csend volt köztünk.
-Vezetsz, vagy...hívjak sofőrt?-álltunk meg az autónál.
-Vezetek.-nyögtem ki nehezen ezt az egy szót is. Mi lesz ezeknek a következménye?
-Biztos, szerelmem?-karolta át derekam. Olyan jó, hogy még így is szeret. Tudja, hogy egy gyereket hordok a szívem alatt, ráadásul úgy, hogy meg sem volt tervezve. De fura ezt kimondani...
-Biztos.Yoongi, jól vagyok, csak..Csak egy gyerek fejlődik bennem..-néztem a földre.
-Jól van. Akkor menjünk gyorsan. Elmondjuk a többieknek is?
-Igen, jobb ha tudnak róla.-váltam el tőle és beültem a kocsiba, ő pedig mellém. Most nem mentem olyan gyorsan, mint szoktam. Örülök is meg nem is. Szerettem volna gyereket, amit meg is kaptam, csak nem úgy ahogy terveztem. Azt hittem majd egy olyan fiú lesz az apja, aki szereti és neveli. De nem..Megerőszakoltak. Ha esetleg mégis úgy döntök, hogy megtartom a gyereket, nem tudom hogy fogom elmondani neki mindezt. De gondolkodtam azon is, hogy Yoongit..De ez nem jó ötlet..Mindegy, majd otthon felhozom ezt a témát és megbeszéljük.


-Sziasztok.-mentünk be a dormba.
-Sziasztok, meséljetek!-jött ki Jin a konyhából mi pedig bementünk a nappaliba, ahol már az összes többi bandatag várt. Én leültem V mellé, Suga pedig velem szembe.
-Ki mondja el?-kérdezte az utóbb említett személy. Nem szóltam semmit, de vette a lapot.
-Szóval az van, hogy Kírát teherbe ejtették. Méghozzá Máté. A hülye kis..-közbevágott Jin.
-Kíra terhes vagy?-nyíltak tágra szemei. Bólogattam, miközben sírásomat akartam visszafojtani, de nem ment.-Ó, drágám, nyugi. Egy gyerek nem olyan nagy..baj..-fogta fel végül, hogy egy gyerek rohadt nagy felelősséggel jár.
-Jin, nem érted? Egy megerőszakolás miatt estem teherbe! Nem így akartam gyereket. Tudom, nézzük a jó oldalát. Egy gyereket megszülni jó érzés, meg az is, hogy anya lehetsz..De ha nincs előre megtervezve, akkor ez mind egy rakás teher! 21 évesen hova akarnék még gyereket? Elvetetni meg nem akarom, se odaadni másnak, mert azért csak én vagyok az édesanyja, de ha nincs apja..-kiabáltam a konyhatündérünknek miközben már úgy sírtam, mint egy kisbaba. Kicsit megijedtek a többiek, én pedig már nem bírtam ezt tovább. Felmentem Suga szobájába, ahol előkerestem a telefonom. Úgy döntöttem felhívom anyát, neki úgyis van elég tapasztalata ebben az egészben, hátha tud segíteni. Kicsit félek, rég nem beszéltem vele, de szerintem joga van tudni...Most az egyszer. Eleinte kicsöngött hosszan, de utána beleszólt.
-Anya..-suttogtam, mikor hallottam, hogy bejön valaki.-Tudom, hogy régen kerestelek, de..Mindegy, lényeg az, hogy..Hát tudod, megerőszakolt Peti egyik barátja és terhes lettem, nem tudom mit csináljak, kérlek segíts!-hadartam a szavakat kicsit flegmán. Nem akarta elhinni, ideakart repülni Koreába, de nem engedtem neki. Végül telefonos segítséget kaptam..Ennyi erővel felhívhattam volna a tudakozót is.
-Kit hívtál?-kérdezte Yoongi. Ő jött be.
-Anyámat..Segített egy kicsit..-ültem le és dobtam el telefonom a szoba túloldalán lévő sarokba, de Yoongi visszahozta nekem.
-Nem kéne ennyire dühösnek lenned..-ölelt át.-Nem nagy dolog..
-Yoongi, ne kezdd te is! Látszik, hogy nem ismered a nőket...-jelent meg arcomon egy halvány mosoly.
-Jó, de..-vágtam közbe.
-Megkérhetlek valamire?-most, hogy bátorságot gyűjtöttem, hogy felhívtam anyámat, erőt vettem magamon, hogy megkérdezzem Yoongit...
-Persze kincsem, mondd.-puszilta meg a homlokom és elhúzódott egy kicsit.
-Öhm..Nem tudom hogyan fogsz reagálni de..nem szeretném a gyereket sem elvetetni, sem odaadni másnak..Felakarom nevelni..Yoongi..
-Mire akarsz kilyukadni?-kérdezte kicsit izgulva.
-Lennél a gyerekem apja?-néztem mélyen szemeibe. Látszott, hogy jobban lesokkolt mint az orvosnál és még az is, hogy nem örül mit mondjon, de nem akar megbántani.
-Öhm..-kereste a szavakat, míg én sóhajtottam.
-Jó, semmi baj..-legyintettem.

~Yoongi szemszöge~

Most komolyan azt kérte, hogy legyek a gyere apja?! Én..jó, igaz, hogy mindennél jobban szeretem Kírát, de ez így gyors. Nem tudom mit mondhatnék erre. Nem akarom megbántani, de leesett neki, hogy a válaszom nem..
-De akkor sem fogom elvetetni, ha kell, felnevelem egyedül, de..-kezdett zavarba jönni-..mindegy.-állt fel majd követtem én is cselekvését.
-Kíra..-fogtam meg mindkét alkarját.-Végig ott leszek melletted, de...nem akarok az apja lenni..Igaz, azt mondtam, hogy leszarom a karrierem, mikor elmentünk az orvoshoz, de...Azért csak nem akarom elveszíteni. De téged se!-csókoltam volna meg de elhúzódott.
-Suga, megértem. Elengedsz?-nézett karjára majd rám. Természetesen úgy tettem, ahogy kérte. Kivett a táskájából egy könyvet és azt kezdte el olvasni.
-De ugye ma velem alszol?-nem jött válasz. Lehet, na jó, nagyon nagy bunkó voltam vele, de most..mit csináljak neki? Nem akarok apa lenni..-Jó, akkor hozok tejeskávét.

2015.09.24.

~Kíra szemszöge~

Már lassan egy hónap telt el. A terhesség jelei is kezdtek jelentkezni.Yoongival azóta romlott a kapcsolatunk, de mindig segített. A fiúknak, ha menniük kellett valahova, nem mentem velük. Otthon sminkeltem ki őket, így Haneullal se tudtam találkozni, szerencsémre.
A srácoknak megint fotózásuk volt, én pedig otthon néztem a tévét. Megint előjött a hányinger. Futottam ki a fürdőbe, pont akkor értek haza a fiúk is, így meghallották, hogy hányok. Yoongi rohant fel hozzám, pedig Jin szokott.
-Itt vagyok, nyugi..-simogatta hátamat, miközben a hajam összefogta kezével. Nem ettem sokat, de az is kijött. Szörnyű ez..Mint minden hányáskor alig kaptam levegőt, ez most is így volt.
Mikor már úgy éreztem, hogy nincs minek kijönnie, lehúztam a wc-t. Gyorsan odamentem a csaphoz és megmostam a szám, ezt követve kimostam a fogaim is.
-Jól vagy? Miért nem szóltál, hogy rosszul vagy?-faggatott Suga.
-Akkor kezdett hányingerem lenni, mikor pont beléptetek az ajtón. Akkor jöttem a fürdőbe.-mondtam kicsit alig érthetően. Hisz' ki beszél fogmosás közben perfektül? Yoongi csak sóhajtott.
-Nehéz ez a terhesség..De nem látom, hogy kezd nőni a hasad.-nézte az előbb említett testrészem, amit meg is fogott.
-Ne tapizz!-köptem, ezzel végezve is. Visszaraktam a fogkefét és a krémet a helyére, majd visszamentem a szobába. Suga jött utánam, mint egy védelmező. Nem olyan szoros a kapcsolatunk, mint volt egy hónappal ezelőtt, de segítünk egymásnak. Habár Yoongi segítségére most jobban lesz szükségem, mint neki az enyémre.
-Ugye tisztában vagy azzal, hogy még mindig szeretlek?-kérdezte, majd megcsókolt, de hamar elváltunk.
-Nem zavar, hogy most hánytam? -néztem fel rá.
-Miért zavarna? -adott egy puszit ajkaimra.
-Még mindig nem gondoltad meg magad..?-jó, tudom, lehet idegesíti, de ez nekem fontos..
-Kíra, mondtam már..
-De ha igazán szeretsz, elviseled..Jó apa lenne belőled, hidd el!-fogtam meg mindkét vállát.
-Kíra! Légy szíves..-döntötte hátra fejét.
-Jó! Tudod mit? Elvetetem a gyereket! Ha ezt akarod..Tudom, hogy nem vagy odáig az ötletért, csak azért mondod, hogy ne sértődjek meg.-kerestem tekintetét.
-Ez nem igaz..-próbált megint számra tapadni, de most pisilni kellett. Igen, ez is a terhességgel jár.
-Ajj a fenébe is! -mentem wc-re.


~Yoongi szemszöge~

Részben igaza van, de nem szabad, hogy elvetesse. Az meg más tészta, hogy nem akarok lenni a gyerek apja..
Mikor végzett a fürdőben, szó nélkül lement. Én követtem. Nem szeretném, hogy a gyerek miatt romoljon a kapcsolatunk..A többiek ott ültek a kanapén. Kíra eléjük állt és elkezdett mondani valamit..Először magyarul, de aztán kapcsolt, hogy nem értjük, így átváltott angolra. Elbújva hallgattam a lépcsőnél, hogy mit mond.
-Srácok, hoztam egy döntést..-kezdett bele.


Sziasztok! :) 
tudom, hogy nem lett valami észbontó rész, de ennyit tudtam kihozni magamból. 
legközelebb rész vagy holnap, vagy szerdán lesznek.
Jó olvasást! :)

15.rész - Nem bírom tovább! (+16)

Próbáltam magamtól ellökni, de nem sikerült. Elejtettem a táskáim, amit furcsa módon nem vitt el. Akkor mit akar?
-Mi a fenét akarsz? Vidd el a pénzem aztán hagyj békén!-ütöttem, de nem állt le, csak elkezdett vetkőztetni..Ugye most nem azt akarja csinálni, amire én gondolok? Valaki segítsen!
Suga..!
Hogy én mennyire szerencsétlen vagyok..Szóval..elkezdett vetkőztetni, de csak alul..Próbáltam ellenkezni, de nem ment. Nagyon erős volt. Elvolt dugva ez az utca, ahol most éppen vagyunk. Direkt erre jöttem, hátha nem lát meg senki, mert egyedül szerettem volna lenni, de látom nem jött be.
-Hagyj már békén!-de semmi. Most süket, vagy mi van? Legalább annyit mondhatna, hogy kussoljak be. Még az is jobb mint a semmi. Válasza helyett csak levette fehérneműm. Fasza..
-Hallod! Mi a faszt akarsz?-toltam el magamtól ahogy csak tudtam. Levette alsónadrágját és belém hatolt..Nagyon erősen és mélyen..Ekkor már feladtam, elgyengültem. Összerogytam volna, ha nem tart meg a fal. Ő nem törődve sírásommal, tovább csinálta azt, amit elkezdett. Már annyira fájt, hogy ordítani se bírtam. Csak sírtam, sírtam és reménykedtem, hogy hamar kielégül, ezzel ott hagyva engem. És, hogy hátha jön valaki segíteni..De ahogy ismerem a koreai embereket, nem nagyon segítőkészek. És durvák is..Gondolataimat egy újabb erős lökés törte meg. Rettenetesen fájt, de nem jobban, mint a lelkem. Mikor megunt Sugára gondolva rogytam a földre. A megerőszakolóm elrohant. Ki gondolta volna..? Lenéztem a lábam közé, és láttam, hogy a beton véres..Kíra..Sikeresen megerőszakoltak..Erőm nem volt felöltözni, ezért lehunytam szemeim. Következménye az lett, hogy elöntött a sötétség..

Azt érzem, hogy lebegek..Kinyitom nehéznek tűnő szemeim és egy csillagokkal teli helyen találom magam. De ez még sem az űr. Elkezdtem felfelé "szállni" ahol egyre jobban világosodott. Végül egy teljesen fehér fényű szobában találtam magam. Ez nem a kórház..De nem is haltam meg, hogy esetleg a menny lenne..Ez egy normális szoba, ahol nincs semmi, csak egy üvegfal előttem ami mögött áll...Yoongi? Te mit keresel ott? Miért nem jössz ide? Rosszat csináltam? Észrevette, hogy őt nézem, ezért megindult felém..Átjött az üvegfalon keresztül és szép lassan elém állt, majd leguggolt. Én a sarokban kuporogtam, míg ő jobb kezével megsimította arcom és egy ideig ott tartotta. Hajamon is végigsimított. Látszott rajta, hogy nagyon örül nekem. Én is ugyanúgy éreztem, mint ő, de nagy fájdalmat éreztem a hátamban, majd kinyílt alattam a föld. Én zuhantam, miközben éreztem, hogy fuldoklom. Suga csak nézett. Ráestem egy zongorára, ahol magamat láttam játszani. A hasonmásom szeme fehér volt. Rikító fehér. 

Mi történt velem? Ez csak egy álom volt..? Hogy álmodhatok ilyet? És..miért is álmodtam ezt? Tudtommal nem feküdtem le aludni..
-Kíra!-suttogott egy ismerős hang. Résnyire kinyitottam szemem, hogy éppen láthassam, ki szólított. Suga..Hirtelen felültem az ágyon, megijedtem. Miért vagyok nála? Ja, persze..Már emlékszem..Megerőszakoltak..
-Azt hittem már komolyabb bajod van..-mosolygott és lágyan átölelt. Most nagyon jól esik közelsége. Biztonságban érzem magam vele..-Mondj valamit, kérlek..-nézett rám.
-Hogy találtál meg..? -kerestem tekintetét, amit végül meg is találtam.
-Arra jártam..-mosolygott.-Aggódtam, nem akartalak egyedül hagyni, és valahogy éreztem, hogy azon a kis utcán mész..De..Mindegy, ne beszéljünk róla, örülök, hogy épségben vagy!-ölelt át újból. Nem bírtam ellenállni, visszaöleltem és zokogásba kezdtem.
-Yoongi..Annyira szeretlek..-szorítottam magamhoz.

~Yoongi szemszöge~

-Én megkeresem, aggódok érte!-álltam fel a fotelból.
-Nyugodtan. Keresd meg szíved szerelmét!-mondta Jin, aminek örültem. Végre valami jót is tud mondani, nem csak szidni.
-Jó, akkor majd jövök. Ha minden oké, vele.-húztam fel cipőm és indultam is. Nem sokat lehetett látni odakint, de megküzdöttem vele. Kíráért bármit..Rájöttem, hogy ő hozzám való. Ő kell nekem. Nem érdekel, hogy örülni fog-e neki vagy nem, akkor is hazahozom. Futottam amilyen gyorsan tudtam. Fogalmam sincs merre lehet, de van egy sejtésem. Úgy tudom, nem szeret este egyedül lenni, de most ez kivételes, hisz' ha meg van bántva, szerinte tök mindegy, még ha meggyilkolják is.
Betértem jó pár kis utcákba, de sehol sem volt. Mikor már úgy döntöttem a huszadik után, hogy feladom, megláttam őt a falhoz dőlve...Félmeztelen..Ugye nem...?
-Bassza meg!-üvöltöttem a semmibe. Odafutottam hozzá, ahogy még bírta lábam, majd rendbe tettem őt. Nem a legjobb zsepivel letörölni a vért, de majd otthon jobban szemügyre veszem. Felöltöztettem alul, fogtam táskáit és őt is felkaptam. Megint menyasszonyi pózba vittem egészen hazáig. Nem tudom hogy, de elöntött a sírás és a düh egyben. Most jól esett volna valakit megverni, de mégis azt éreztem, hogy gyenge vagyok ahhoz. Majd otthon a bokszzsákomba annyit ütök, amennyit akarok.

-Srácok!-kiabáltam remegő hanggal. Ők az emeletről és a nappaliból rohantak hozzám.
-Mi a fasz bajo...Mi történt?-jött oda Hoseok.
-Megerősz..-bőgtem el magam. Mindenki ledöbbenten hallgatott, majd kis idő múlva Jin törte meg a csendet.
-Vidd fel a fürdődbe, engedj ki egy kád forró vizet és ALAPOSAN fürdesd meg! Nem érdekel, hogy nem fog neki tetszeni ha felkel, de muszáj lesz.
-Máris..-futottam fel vele a szobába, ahol letettem az ágyra.
-Itt vannak a táskák.-jött be Kookie, míg én kapkodtam a fürdőszobában.
-Jó, rakd le! -legyintettem. A táska legyen a legkevesebb bajom!
-Nem kell segítség?-jött be hozzám.
-Kookie...-borultam nyakába.-Nem hiszem el, ez mind miattam van! Ha nem fekszek le Haneullal, nem lenne ez. Én meg a sok baromságaim!-csak úgy hánytam a szavakat Kooknak, aki perpillanat azt se tudta mit csináljon.
-Suga, én nem vagyok jó vigasztaló, de nyugodj meg..Helyre fog jönni. És nem a te hibád, nem te erőszakoltad meg!-ölelt át. Lehet egy kicsit buzis, na jó, nagyon, de pont leszartam. Kell valaki, aki a támaszom.-Na, akkor megyek. Ha kell valami üvölts.-veregette meg hátam.
-Kösz.-mosolyogtam. Örülök, hogy nem haragszanak annyira rám. Tudják, hogy hülyeséget csináltam, de azt is, hogy mennyire szeretem Kírát. A kád már megtelt elég vízzel. Már csak raktam bele egy kis habfürdőt és összekavartam a vízzel, hogy feloldódjon. Mint amikor csináltam a meglepetést..
-Gyere drágám...-léptem oda Kírához, aki még mindig el volt ájulva. Elkezdtem vetkőztetni, majd mikor teljesen meztelen feküdt előttem ki vittem a fürdőbe és beleültettem a kádba. Nyomtam a szivacsra tusfürdőt és elkezdtem tisztítani.
-Ne félj, minden...rendbe jön.-térdeltem a kád mellett és sírtam..Ennyit életembe nem sírtam mint mostanában. Eleinte én szégyelltem magam, hogy a tudta nélkül nyúlok hozzá, de remélem nem fog megharagudni érte..

-Csak ébredj fel minél hamarabb..-fogtam kezét és beszéltem hozzá, mint egy hülye. Kémlelni kezdtem gyönyörű szép arcát majd rátértem szájára. Nem bírom ki, míg felébred. Közelebb hajoltam hozzá. Éreztem, ahogy szuszog, ami örömmel töltött el. Beharaptam alsó ajkam és óvatosan, gyengéden csókoltam meg szerelmemet. Pár másodpercig úgy hajoltam fölötte, mikor éreztem, hogy megmozdul. Visszaültem az ágy mellett lévő székre és onnan figyeltem mit reagál.
-Kíra!-suttogtam. Ő kinyitotta a szemét és egyből felismert, mert megijedt. Gyorsan felült az ágyon én pedig megöleltem. Nem nagyon értette miért csinálom ezt, de nem is baj.
-Azt hittem már komolyabb bajod van.-tudtam, hogy nem, de mégis féltettem.-Mondj valamit, kérlek..-merültem el szemeiben.
-Hogy találtál meg..? -nézett rám. Leesett neki, hogy mi a helyzet.
-Arra jártam..-mosolyogtam. Nem szabad megijesztenem.-Aggódtam, nem akartalak egyedül hagyni, és valahogy éreztem, hogy azon a kis utcán mész..De..Mindegy, ne beszéljünk róla, örülök, hogy épségben vagy!-öleltem át újból, amit viszonzott. Most én vagyok a világon a legboldogabb ember.
-Yoongi..Annyira szeretlek..-szorított magához. Mi? Ezt komolyan mondta, vagy ez az ájulás hatása?
-Én is szeretlek, Kíra.-temettem fejem vállába. Éreztem, hogy könnyeim utat tör magának.
-Tényleg?-távolodott el, majd nézett rám. Sírt ő is. A két zokogó ember egymásra talált.
-Mindennél jobban.-csókoltam meg újra.


~Kíra szemszöge~

Nem forróságot éreztem, ahol az ajka hozzám ért, hanem tüzet. El sem hiszem, hogy megcsókolt. Nagyon jól esett. Végre valami jó! Már én is nagyon kívántam őt mióta, csak vártam, hogy ő kezdeményezzen.
-Yoongi..-váltam el tőle. Igazából levegővételért, de ha már ennyire aggódik, használjuk ki.
-Tessék? -figyelt.-Baj van? Vagy..ezt kár volt?
-Csak szomjas vagyok..Hozol tejeskávét?-nem is kérdeztem, inkább kértem.
-Tejeskávé? Persze.-állt fel máris és kiabált Jinnek.
-Jin, egy tejeskávé rendel! Tudod mit? Inkább kettő!-majd jött is vissza.
-Ez gyors volt, Gigi..-mosolyogtam és sétáltam hozzá.
-Érted bármit..-csókolt meg újra.
-Már felébr..Óóó..Inkább visszajövök később..-lépett volna be Taehyung, csak mi voltunk az akadálya.
-Gyere csak be, nem zavarsz.-öleltük továbbra is egymást Sugával.
-Csak érdeklődni akartam, hogy hogy vagy, de látom már remekül.-mutatott egy "lájk jelet". Mi, legalábbis én csak mosolyogtam rajta, Suga az röhögött.
-Öhm..mondanom kell valamit, csak hogy tisztába legyél vele.
-Majd azután én is kérdezek valamit.-borultam mellkasára.
-Én fürdettelek meg...-nyelt nagyot. Látszott, hogy zavarba jött, úgy mint én.
-És..láttál meztelen.....?-nagy csend uralkodott a szobában. De szeretem én ezt a kínos csendet...De végül Suga megtörte.
-Igen..Nézz szembe vele, muszáj volt...Ja és még azt akartam, hogy tudd..Megcsókoltalak mikor még ájult voltál.
-Höehh?-néztem rá hülye arccal.
-Kívántalak, na.-nézte az -ebben a pillanatban érdekes- éjjeliszekrényt.
-Jó, megbocsátok..De..Meddig feküdtem az utcán?
-Pár órát..Úgy hármat..Túl későn indultam el..Minden az én hibám..Ha nem fekszem le Hane..-csókoltam meg. Egyrészt nem akarom, hogy felhozza, másrészt meg nem az ő hibája..
-Megbocsátok, Yoongi. -váltam végül el tőle..-Mindenért..-ültem vissza az ágyra.-Csak szeretnék kérni valamit..
-Bármit, kicsim..-követte cselekedetem.
-Majd 2-3 nap múlva menjünk el orvoshoz..Megnézni hogy...terhes vagyok-e..-szomorodtam el. Belegondolni is rossz, nem hogy átélni a megerőszakolást..Azt hittem az életem habos torta lesz, de nem. Tévedtem.Nagyot tévedtem.
-Természetesen. Oda bemehetek majd veled?
-Igen, azt hiszem. -hajtottam fejem vállára. -Holnapután kell valahova mennetek? -kérdeztem kicsit idegesen..
-Öhm..még nem értesültünk róla, de szerintem lesz egy interjúnk..-simogatta hátam.
-Aha..Értem..-bámultam a padlót.
-De ha délelőttre tennék, akkor is elmennék veled az orvoshoz.-puszilta meg fejem tetejét.
-Aranyos vagy, -mosolyogtam- de nem kell a karrieredet feladni miattam.
-Számomra te vagy az az ember, aki a világon a legfontosabb nekem..-szavai hallatán majdnem elsírtam magam. Ilyen szépet senki nem mondott még nekem. Senki..

2015.08.01.

Itt ülünk az orvosnál és várjuk, hogy behívjanak. Suga nem ment el az interjúra.
-Már fél órája bent vagy egy nő..Nem sok ez egy kicsit? Te is ilyen sokáig bent leszel? Pedig sietni akartam...
-Nyugodj már le Gigi!-pusziltam meg.
-Kíra!-hallottam egy újabb ismerős hangot. Máté volt az..
-Szia!-köszöntem neki mosolyogva.-Örülök, hogy látlak.
-Én is! Hello Suga!-intett szerelmemnek.
-Szia..-mormogta orra alatt. Remélem nem lesz semmi baj. Nyugtatásnak szánva kapott tőlem Yoongi egy csókot, ami segített rajta.
-Kíra..szeretnék neked mondani valamit..Kérlek ne akadj ki nagyon..-ült le mellém. Mi baja van? Kezdek félni..
-Hallgatlak. Van időm, úgyis még vagykét órát bent lesz az a nő.-legyintettem.
-Na ne már, addigra megőszülök. Pedig így nagyon fasza hajam van. Szeretem a rózsaszínes árnyalatot. Nem kell nekem fehér! Fúj.-grimaszolt, amin jót kuncogtam.
-Na szóval..Emlékszel még mikor..Magyarországon voltál és elestél a boltba? Pontosabban fellöktek? -bólogattam.-Az én voltam..És...Én voltam Peti legjobb barátja, de ő a napokban meghalt..Úgy gondoltam, hogy miattad ölte meg magát mikor kijött a börtönből, de most már tudom, hogy nem....És ezért erőszakoltalak meg tegnap..Igen, én voltam..De már feladtam magam a rendőrségen..Csak azért jöttem, hogy ezt elmondjam..-vallotta be. Suga ahogy ezt végig hallgatta, egyből felpattant mögülem és behúzott neki egyet...kettőt..és így tovább, míg le nem állították az őrök.
-Te rohadék!-kiabálta Yoongi. Én lesokkolódva ültem a széken, mikor kimondták a nevem. Gyorsan befutottam, majd kicsivel később Suga is bejött. Nagyon ideges volt.
-Szóval..Önt megerőszakolták és kíváncsi, hogy terhes-e vagy sem..Igazam van?
-Igen, doktor úr.-Suga leült a székre, az orvos pedig kérte tőlem, hogy menjek el a wc-re a teszttel együtt, amit nem sokára vissza is vittem. Nagyon izgultam, féltem és ideges is voltam. Ha terhes vagyok, mit fogok én csinálni egy gyerekkel? Ki fogja nevelni? Mert az biztos, hogy nem vetetem el, és nem is adom oda senkinek. A doki elkezdte nézni a tesztet, majd pár perc kínzó csend után megszólalt.
-Kisasszony, ez a teszt pozitív. Ön terhes.-ekkor omlott össze bennem egy világ..


Parararararara *dobpergés* 
Egy kis meglepetéssel érkeztem nektek mert igazából vasárnapra volt tervezve, de volt kedvem és ihletem is, így itt van aaaaaa 15. réééész *--*
Ebben a részben volt minden, szóval nem mondhatjátok azt, hogy nem volt jó :D 
Jó olvasást! :)

14.rész - Haneul!

-Öhm..Oké, utána mondok valamit.
-Kaja után!
-Kaja után..-sóhajtottam. Hogy fogom neki elmondani? Félek..Nagyon félek, nem akarom elrontani a köztünk lévő jó kapcsolatot, ami végre -sok hullámvölgyön után- rendeződött.
-Kész vagyok!-állt fel ölemből nagy vigyorral.-Jó lett?-mutatta felém alkotását.
-Igen, nagyon szép lett.-mosolyogtam. Minden percet, sőt, másodpercet ki kell használnom, nehogy elrontsam. Habár így is úgy is elfogom, ezt már látom előre.
-Kész a kaja!-kiáltotta el magát Jin az ebédlőből.  Persze mi, mint aki már egy hónapja nem evett rohantunk az asztalhoz és ültünk le.
-Ez mi?-nézett Kíra a tányérján lévő kajára.
-Ez naengmyun. Kóstold meg. Ízleni fog. Remélhetőleg.-ült le most már ő is. Elkezdtünk enni, Kíra csak turkált a tésztába.
-Mit fogunk ma csinálni? -kérdezte tele szájjal Taehyung
-Hát..Mit szeretnétek csinálni?
-Aludni, pihenni, enni inni aludni és így tovább..-válaszoltam.-Kíra, egyél már!-néztem újból a lányra.
-De..Olyan..fura..
-De az íze finom! Mi is ettünk a te tojásos izédből, pedig undorítóan nézett ki, nekem elhiheted.-mondta Jimin, amit jobb lett volna, ha nem ejt ki a száján.
-Héé! Az omlett finom! Ez nem.-röhögött.
-Meg se kóstoltad.-szomorodott el Jin hyung.-Azt mondtad szívesen megkóstolnád a főztömet. Hát itt van.
-Jó, eszek..De nem ilyet.-vágott undorodó pofát.

~Kíra szemszöge~

-Na jó. Elég volt. Nem fogsz itt éhen halni. Tudom, hogy tele van a hűtő pudinggal meg minden, de azt én fogom megenni nem te. És most szépen eszel.-ült közelebb hozzám Yoongi és felvett egy evőpálcát.
-Ááá!-nyitotta ki száját, jelezve, csináljam én is azt. Nagy nehezen, de megcsináltam. Elkezdett etetni.
-Hmm..Nem is olyan..rossz.-undorodtam még mindig a tésztától és a rajta lévő kiegészítőktől.
-De most miért? Ezen is van tojás, úgy mint azon a magyar kaján.-védte meg a naengmyun-t Jimin.
-Azt omlettnek hívják és az teljesen más! Tésztával tojás nem jó..Fúj..hányok..-húzódtam el Yoongitól. De ha nem ízlik meg szarul is néz ki, akkor minek erőszakolják rám, hogy egyek?
-Én inkább eszek valami hideg kaját. Vagy nem tudom. De ezt biztos, hogy semmi pénzért nem eszem meg!-mutattam a kajára majd odasétáltam a hűtőhöz és kivettem belőle három joghurtot, amivel felmentem a szobába. Sugáéba.
-Mit csinálsz Kíra!? Nem eheted meg így! -vette ki kezemből a joghurtot.
-Igazad van, kiskanál is kell!-csillogtak szemeim az övéibe.
-Nem! Ajj.. Rendes kaját is kell enned előtte!
-Ettem, csak..pár falatot.-vettem vissza kezéből a finom édességet.
-Ja. Egyet, azt is majdnem kihánytad..
-Na látod! Nem ízlik, nem kell erőltetni.-álltam fel az ágyról és lefutottam a konyhába hozni egy kanalat.
-Srácok, mondjátok már, hogy egyen normális kaját is!
-Hagyjad, ha nem ízlik neki, ne erőltesd!-nyomkodta szokásosan a telefonját RapMon, míg ezt motyogta.
-Mintha csak őt hallanám..-mutatott rám.
-De mióta érdekel, hogy én mit eszek meg milyen egészségesen?-néztem rá érdeklődve.
-Öhm...-kereste a tekintetét a fiúknak.
-Kéne egy szúnyogháló a szobádba, nem gondolod? -terelte a témát Jin. Hülyék vagytok, fiúk? Vajon mit titkoltok..?!
-De..Úgy is sok a szúnyog és az ablakot is kiakarom nyitni, nem csak az ajtót. Miért csak nálam nincs háló?-érdeklődött.
-Jó, fiúk. Ha a hülyét játsszátok, én lelépek. -indultam meg a szobába, de Suga megállított.
-Hé, lenne kedved filmet nézni?-beszélt halkan. Persze drága Yoongi, ez érdekel a legjobban!
-De miért nem mondod el amit akarsz?-fontam mellkasom elé kezeim.
-Na, ez bizony minket is érdekel.-kapta felénk fejét Hoseok és követték a többiek is.
-Hát..majd elmondom, de most menjünk filmezni!-húzott maga után a lépcsőn fel a szobáig.
-Suga! Nem hiszem, hogy olyan nagy bajt csináltál volna, mondd el!
-Majd ha eljön az ideje.-kutakodott a DVD-s cuccai között.
-Hm..Ez jó lesz?-mutatta felém a tokot.
-Ugye nem valami pornó? -ültem le az ágyra.
-Nem..-tette vissza. Szóval az volt..Egy pont nekem.
-Tőled minden kitelik..-dőltem hanyatt az ágyra.
-Igen..sajnos.-hallgatott el ezek után. Már csak akkor szólalt meg, mikor befeküdt mellém az ágyba. Elindult a film és ő átkarolt. Aranyos. Remélem megtartja ezt az oldalát. Legalább csak nekem..Ha igaz amit érzek, hogy szeret, akkor megteszi ezt értem. Valami koreai romantikus drámát néztünk koreai szinkronhanggal és angol felirattal, hogy én is értsem. Nekem tetszett, a végén el is sírtam magam. Yoongi vigasztalt.
-Shh..ez csak egy film, nem kell beleélned magad..Ez csak egy kitalált történet..Neked is megvan egy saját filmed, az életed. Azt komolyan veheted, de ezt ne. Nyugi, Kíra!
-Ez milyen szép volt.-sírtam jobban.
-Na hogy..Nem azt akartam elérni, hogy továbbra is sírj!
-Pedig sikerült..
-Hát..ha elmondom amit szeretnék már kaja óta, jobban fogsz sírni..
-Na jó, most már mondd el, felcsigáztál!-szipogtam majd felültem és féloldalamra támaszkodtam.
-Öhm..Nem szeretném ezt a szép pillanatot tönkretenni. -tűnt el mosoly az arcáról.
-Nem fogod, na mondd!-kérleltem.
-Az a baj, hogy elfogom. Látom előre, hogy meg fogsz ölni.
-Yoongi, mondd már!-kiabáltam, most már elegem van, hogy titkolózik.
-Én múlt éjjel..-szöktek könnyek a szemébe..Sose láttam őt sírni..Ennyire komoly a dolog?
-Igen..?-bújtam közelebb hozzá és simogatni kezdtem arcát, hogy nyugodjon meg.
-Lefeküdtem Haneullal..-vette el arcától kezem, de ha nem teszi, azok magától esnek az ágyra. Mi van?
Hirtelen azt sem tudtam mit reagáljak. Most tényleg nem hazudik? Ez..komoly? Annyit tudtam reagálni, hogy elhúzódtam jó távol tőle. Nem hiszem el..Hányszor fogsz még nekem fájdalmat okozni? Ráadásul Haneullal? Mert ha egy bárban egy hülye ringyóval csinálja, oké..De..Vele? Ez így nekem sok..Szemeit könny árasztotta el, látszik azért, hogy megbánta..De..nem tudom, hogy megbocsássak neki, vagy ne.
-Sajn..-próbálta volna mondani szokásos dumáját, de elöntötte a zokogás. Szívesen átöleltem volna, de abban a tudatban élni, hogy a hülye féltékenysége miatt, ezt csinálta Haneullal és velem..Nem tudtam volna megtenni.
-Nekem..ez így..sok.-álltam fel és sétáltam az ajtóhoz immár én is sírva.
-Kíra..-nézett fel rám.-Megbántam..kérlek..
-Ez nem így megy Yoongi..nem így megy..-futottam le, a többiek meg nem tudták mi bajom..Elmondtam nekik kerek perec mi a szitu, amin ledöbbent mindenki. Én nem tudtam most mit csináljak, mit ne csináljak, de azt tartottam legjobb ötletnek, hogy elmegyek Haneulhoz és megvitatom vele a dolgot.
-Majd jövök, nem tudom mikor..-vettem fel a cipőm, ekkor már jött le Suga is a lépcsőn és pechemre meglátta, hogy indulni készülök. Kinyitottam az ajtót, majd megláttam a világosságot, ami miatt még jobban bekönnyeztem. Így is homályosan látok a sírásom miatt, mosta Nap is rátesz egy lapáttal. Elkezdtem futni Haneul háza irányába, amit kisebb-nagyobb sikerrel megtaláltam. Felfutottam a harmadikra. Na, még ez is! Bekopogtam, de semmi..Ezt ismételtem vagy hatszor, ekkor jelent meg a folyosón.
-Kíra! Hát te?-mosolygott.
-Te..Te lefeküdtél Sugával?!-törtem egyből a lényegre. Mikor ezt a mondatom kimondtam, kiejtette kezéből a bevásárlószatyrot.
-Ezt honnan..?
-Onnan, hogy elmondta! De tudod mennyire fontos nekem..Vagyis ha nem is tudod, rájöhettél volna!-kiabáltam. Leszartam, hogy a szomszédok is hallják.
-Én..Azt se tudtam mit akar, csak úgy jött ez az egész.-pakolta vissza a szatyorba az élelmiszereket.
-Pont leszarom!
-Én..Sajnálom..-állt fel a földről.
-Tudod mit? Hagyjuk! Megtörtént, megtörtént. Kész!-indultam el, és támadt egy újabb fantasztikusnak mondható ötletem.
-Kíra..Én nem akartam.-szomorkodott.
-Tudod, ha nem akartad volna, nem történt volna meg.-folytattam utam hazafelé. Úgy döntöttem, visszaköltözök a saját lakásomba.


~Yoongi szemszöge~

Nehéz volt..Nagyon nehéz, de elmondtam..Nem tudom mit érezhet most, de remélem egyszer megbocsát. Valamikor..A jövőben. Éppen a fiúk szidtak, mikor betoppant a megbántott személy a nappaliba.
-Srácok..Elköltözök..-fújta ki levegőjét.
-Tessék?-nézett nagyot Jimin és V. A többiek jól leplezték magukat előtte, de én átláttam rajtuk. Ahogy ők is rajtam.
-Nem bírom már..Elegem van és nem akarok még egyszer összetörni. Szóval..Jimin, segíts összepakolni, légy szíves!-indult meg csapattársam szobájába. Yoongi, megint elbasztad! Gratulálok!


~Jimin szemszöge~

Rettenetesen sajnálom Kírát, de nem tudok már mit csinálni. Ha Suga nem lenne ekkora balfasz, nem lenne ez. Neki köszönhetünk mindent. Természetesen segítek neki pakolni. Nem akarok ellene lenni, azt csinál amit szeretne.
-Remek, köszi, hogy segítettél!
-Ez természetes.-öleltem át, majd egy jó ideig így maradtunk.-Menjünk?
-Igen.-lementünk, majd megállt a nappali közepén.
-Hát srácok..Majd..találkozunk a fotózásokon.-"köszönt" el. Mindenki szomorú volt, de Suga, mint egy megtört szikla. Sírt, de tartotta magát. Nem is ő lenne. Mindenki megölelte a lányt. Suga is elakart tőle ily módon köszönni, de Kíra nem hagyta. Húzta maga után a bőröndjeit plusz még egy-két táskát. Ha ezt tudja előre, szerintem nem is vállalja be, hogy a sminkesünk legyen. Nagy bánatunkra, de kilépett a házból.


~Kíra szemszöge~


Nem hittem volna, hogy ez lesz a vége. Azt hittem minden szép és jó, de nem. Persze, hogy nem akarja senki, hogy boldog legyek. Nagyon fájt, hogy ott kellett hagynom őket, de nem bírom tovább. Ha továbbra is egy házban kell élnem vele, vagy megöltem volna Sugát, vagy magamat. Na jó..Nem tudtam volna bántani..Van egy olyan érzésem, hogy ezt is megtudnám neki bocsátani, csak nem most. Most idő kell. Jó sok idő..Mivel már este van, vagyis még szürkület, egy kicsit féltem. Volt is miért..
Valaki letámadott. Nem láttam az arcát, persze, hogy ott nem volt lámpa..Miért is lenne?
Próbáltam magamtól ellökni, de nem sikerült. Elejtettem a táskáim, amit furcsa módon nem vitt el. Akkor mit akar?
-Mi a fenét akarsz? Vidd el a pénzem aztán hagyj békén!-ütöttem, de nem állt le, csak elkezdett vetkőztetni..Ugye most nem azt akarja csinálni, amire én gondolok? Valaki segítsen!
Suga..!



Hey-hey-ho! ^^

Meghoztam a 14. rééééészt *-* el se hiszem hogy eljutottam idáig :D Jó olvasást! :) 
jönnek most már az izgalmas részek :3 Bocsi ha rövid, vagy ha sok a helyesírási hiba..Este van, ilyenkor igaz, jön az ihlet, de a helyesírás elszáll. :D