18.rész - Váratlan találkozás

-Jól van, szeretlek. Szia szívem! -raktam le a telefont. Jól esett ezeket hallani..Ilyen szépet ritkán mondtak nekem..Sőt, soha..Elraktam a zsebembe a telefont, majd a sárga autóhoz sétáltam, végül kiszállt az a titokzatos nő..
Szemeim tágra nyíltak, mikor megláttam az eleinte még ismeretlen személyt.
-Szia, kincsem!-tárta szét karjait, amire nem tudtam hogy reagáljak. Most tényleg ő áll előttem?
-Szia, anya..-ölelt meg, amit nehezen de viszonoztam.
-Jól vagy? Tudtam, hogy jössz és..gondoltam kedveskedek azzal, hogy hívok eléd egy taxit.-mosolygott. Örültem, de nem nagyon akartam látni..Max. a segítsége miatt.
-Jól vagyok, köszi.-ennyi tudtam kinyögni, mert utána jött a hányinger..-Hányingerem van. Megyünk?-sietettem.
-Persze..Baj, ha nálam fogsz lakni, míg nem találunk neked normális házat?-ebből is látszik, ha igazán szeretne, nem mondaná, hogy vegyünk saját magamnak házat. Hagyná, hogy ott éljek vele..Azóta haragszok rá. Ha nem csalta volna meg apát több száz pasival, akkor még lehet egy család lennénk..De akkor nem találkoztam volna Yoongival..Beültünk a taxiba és az máris elindult.
-Szólj, ha rosszul vagy!-simogatta meg a combom..Olyan szép műmosolya van..
-Nem baj, hogy nálad fogok lakni..Csak hagyj aludni.-néztem rá. Megmosolyogtattam. Rég láttam már így.-Amúgy szerintem mindjárt kidobom a taccsot..-pillantottam ki az ablakon..Mióta nem jártam már Pesten..Úristen..Nem változott semmit. Ugyanúgy ki van plakátolva, egy csomó dugó van, rengeteg bolt..Rengeteg ember..Rengeteg szerelmespár..
-Mi a helyzet a fiúkkal?-törte meg anya gondolkodásom.
-Őő..semmi.
-Persze, átlátok rajtad kislányom..-nevetett. Nem igaz már, hogy ilyen legyen.
-Mondom, hogy semmi! Hagyjál ezzel!-beszéltem hangosabban. Nincs és nem is lesz jó a viszony köztünk..Ezt már látom előre.
-Na, meg is jöttünk!-kiáltott fel a sofőr. Remek. Meglettem volna egyedül is, nem kellett volna anyám a nyakamra.. Csak párszor eljött volna meglátogatni, hogy minden rendben megy-e. De persze, hogy nem így történt..
-Hozod a cuccom?-kérdeztem kissé lustán..
-Peersze, én vagyok az anyád..Miért is ne?-idegeskedett...De bolond..Megforgattam a szemem és a bejárati ajtóhoz sétáltam. Csak Suga járt az eszembe, mikor elkezdtem csuklani.
-Na, ki emleget?-jött oda anyám és nyitotta az ajtót.
-Öhm..Nem is tudom..-most az egyszer hittem ebben a mesében..Bementem a házba..Hát ilyen még a leggazdagabb embernek sincs..Mint egy palota.
-Hű..Anya..ez aztán a villa.. -csodáltam meg belülről is.
-Áh..-legyintett. Pff..Pár éve jól jött volna nekem ilyen..-Ez semmi.Van még egy házunk két utcával lejjebb.-magyarázott, mire én nagyra nyitott szemmel és leesett állal bámultam anyámra.
-Az is ilyen? -mutogattam a levegőben.
-Hm.Hasonló.-pakolt fel a szobába.
-De..Azt hogy érted, hogy házunk?
-Ja..A..mostani pasimmal lakom itt. Meg a másik házba is..Lehet majd odaviszünk lakni.Sőt, ez nagyszerű ötlet! Feri! Gyere le egy picit! -kiáltott fel anyám az emeletre, amiből volt vagy három. Nem mondod, hogy itt van..? Basszus..Akkor még jó, hogy a másik házba költözök.
-Anya..Hol a mosdó?-émelygett gyomrom.
-Hányni kell? -nézett rám aggódóan. Ajj anya!
-Áh, nem..-tettem szám elé kezem, hogy azért a csiszolt fényes padlót ne hányjam le, mert anyám leüvölti a fejem, ahogy ismerem..
-Gyere!-húzott fel a lépcsőn és szó szerint bedobott a fürdőszobába. Köszi, kedves vagy! Felnyitottam a wc-t és..nem jött ki semmi..Ja, persze! Mit hánynék ki, ha nem is ettem? Ráütöttem a csempére, amikor bejött anyám..
-Minden rendben?
-Úgy érted a csempével? Persze, épphogy nem törtem be!-flegmáztam. Istenem, de gyűlölöm. De most ő a menedékem..
-Nem, veled! Nem hánytál?-guggolt le mellém.
-Nem ettem semmit..De már nagyon éhes vagyok..-simogattam hasam, ami már eléggé korgott.
-Gyere, adok kaját, aztán átköltöztetünk Ferivel a másik házba. -mosolygott majd felsegített. Rettentő kedves vagy anya! Komolyan..
-Feri, ő itt Kíra..-mutatott be a nem tudom már hanyadik pasijának.
-Üdv.-intettem. -Kapok kaját? Mert akkor utána már megyek is. Nem akarok zavarni.-tetettem magam.
-Szia, anyukád már sokat mesélt rólad! -nézett az említett személyre és elkezdte vadul smárolni. Baszki, hát természetesen előttem kell ezt csinálni!
-Jó, elvezettek oda? Aztán azt csinálhattok amit akartok!-Suga! Vedd fel a telefont 10 perc múlva, mert nem bírom idegileg.
-Persze, ülj be a kocsiba!-van kocsijuk? Ja, persze. Akinek ekkora lakása van, biztos van kocsijuk is.
-Hány kocsitok van?-kérdeztem, csak úgy már kíváncsiságból is.
-Hét, de majd még veszünk egyet. Vagy hármat, hogy meglegyen a 10. -erre már nem tudok mit mondani.
-És akkor miért nem kocsival jöttél értem?-tettem fel kérdésem.
-Mert akkor ha nem szállok ki, nem veszed észre, hogy érted jöttünk. A taxi sárga, így felkelti a figyelmed. -ennek semmi értelme, de leszarom, csak menjek el innen!
-Jó, megyek a kocsihoz, hozzátok a cuccaim légy szíves, és vigyetek el minél hamarabb!-léptem ki a luxusházból és odasétáltam a garázshoz, amitől megijedtem. Hirtelenjéből nyílt ki.


-Na! Ez az a ház..Nem sok minden van benne. Nem olyan mint a másik lakás. Éppen csak azok vannak benne amik létszükségesek. -beszélt hozzám anyám az anyósülésről.
-Aha..Van tv? -kérdeztem a számomra legfontosabb dolgot.
-Van. Három is. -még hogy alig van benne valami..
-Segítsünk kipakolni?-ez kérdés?
-Igen, csak annyit szeretnék. Van kaja?-már rohadt éhes vagyok..
-Igen, tegnap vásároltunk be.-szerencsétek van!
-Oké.-szálltunk ki mind a hárman.
Míg ők bepakoltak én körbenéztem a házban. Tényleg alig van benne valami, attól függetlenül, hogy három tévé van.

-Kész vagyunk!-szólalt meg anya kis idő múlva.
-Nagyon fasza, sziasztok!-tessékeltem ki őket a házból. Majd én berendezem. Mikor elmentek, első dolgom az volt hogy felhívjam Sugát. Szegény, félek, hogy bajt csinál..Tárcsáztam, mikor megijesztett egy sziréna hang. Jó..Nem szabad paranoiásnak lennem. Rég laktam egyedül egy bazi nagy házba.
-Suga?-szólaltam meg végül.
-Kíra! Drágám! Szia.-mosolygott. Ne nézzetek hülyének, mindig hallom a hangján, hogy milyen arcot vág.
-Szia cukor. Képzeld el..Anyámnak megint van egy pasija..Nem tudom már hanyadik, de mindegy. Lényegtelen. És két óriás házuk van meg hét kocsijuk meg 86 tévéjük meg 30.000 franciaágy meg ezer fürdő meg sorolhatnám..És ott nyalták előttem egymást. Fúj..-csak nevetett.-Elszomorítottalak? -kérdeztem. Mióta elmentem, szomorúbb, de ez érthető.
-Nem, csak nagyon hiányzol..Nincs kit átölelnem. Hoseok mindig mondja hogy öleljem át de istenem..-morgott kicsit.
-Hahaha, nem is Hoseok lenne.-kuncogtam. 
-Hát nem..De figyelj..Nem az volt, hogy elkerülsz? Hogy miattam mész el Koreából? Mégis mindig hívsz..-mosolygott megint. Igaza van, de nem bírok ellenállni annak, hogy ne tegyem. Hogy ne beszéljek vele.
-Zavar?-mentem a hűtőhöz valami kaját csinálni.
-Dehogyis..-nevetett.-Nem soká indulunk Új-Zélandba. 2 hónapig megállás nélkül koncertezünk..Aztán 1 hónap szabadság. De várom már. -erre csak mosolyogni tudtam. Bárcsak láthatnám.
-De ha ott maradtam volna, nem mondod ezt el?
-Te is jöttél volna kicsi!-szerintem ha ez élőbe le lett volna forgatva, összekócolta volna a hajam. Biztos vagyok benne.
-Most leteszem. Eszek. Azóta nem ettem, mióta eljöttem. Így hányni se tudok..
-Egyél Kíra! Sokat! Ha legközelebb látlak egy elhízott malac legyél!-parancsolta.
-Hát de kedves vagy!-nevettem. -Ezért szeretek veled beszélni. Mindig felvidítasz.
-Akkor miért nem maradtál itt? -még be se fejeztem a mondatom, máris kimondta.
-Jobb itt nekem..-kínos csend..Imádom az ilyet..-Na, lerakom..Majd hívj te is ha szeretnél.
-Foglak..Mondom, nekem bármikor jó. Kérdés az, neked mikor?!
-Majd hívlak. Szia! -tettem volna le, hogy ne kelljen búcsúzkodni de persze, hogy még beszélt.
-Vigyázz magadra szerelmem! Szeretlek. Csók.-halkult el.
-Szia..-raktam le most már tényleg. Akkor együnk!


~Yoongi szemszöge~

Öröm volt látni a kijelzőn, hogy Kíra neve villog. Annyira hiányzik. Annyira szeretem.
-Srácok, készen álltok? Új-Zéland, jövünk!-nevetgélt Namjoon, míg én Kírával beszéltem...Sajnos nekem is mennem kellett, nem csak szerelmemnek, így abbahagytuk a beszélgetést.
-Sajnálom Yoongi..Törődj bele..-sóhajtott Jin, kezét vállamra téve.
-Jin! Voltál te már igazán szerelmes? Vagy te Jungkook? Akármelyikőtök..Volt már igazán szerelmes? Mert szerintem nem..És nem tudjátok milyen szar ez..-néztem le a földre.
-De nekem meg Taenak volt már csaja..És elég szarul sült el..-kezdett meséjébe J-Hope.
-Jó, azt tudom Hoseok! Nem kell mondani.-léptem ki a házból. Haneul már ott várt minket a kocsi mellett. Bár ott lenne Kíra is. Rettentően hiányzik.
-Sziasztok fiúk!-köszönt széles mosollyal a száján  fodrászunk..
-Hello.-nyögtem ki nehezen,míg a többiek jópofiztak vele. Nem akarok vele találkozni, pont ez hiányzott most! Nehezen, de ott hagytuk a dormot. Nekem hiányozni fog..De csak Kíra miatt..


~Kíra szemszöge~

Egyedül a hatalmas házban, ahol szinte nincs semmi..Hogy fogom én ezt kibírni? Meg hiányzik Suga..Ki tudja mikor fogom látni? Lehet kezdem megbánni, hogy eljöttem..És a gyereket hogy a francba fogom egyedül felnevelni? Anyámnak a segítségére nem számíthatok, a pasijáéra sem..Höh, miket mondok? Apámtól úgyszintén semmit..Csak a net maradt..De kéne neki apa is..Istenem..mi lesz velem?



Sziasztokkkk! ^^
közeledik a vééég *--* várjátok már? legközelebb rész HOLNAP LESZ MIELŐTT valaki megkérdezné :)) és vasárnap teszem fel az utolsó részt :))
szerintetek jó vagy rossz vége lesz? :))
bocsi ha rövid, vagy ha vannak benne hibák. Remélem tetszik, jó olvasást! :)