15.rész - Nem bírom tovább! (+16)

Próbáltam magamtól ellökni, de nem sikerült. Elejtettem a táskáim, amit furcsa módon nem vitt el. Akkor mit akar?
-Mi a fenét akarsz? Vidd el a pénzem aztán hagyj békén!-ütöttem, de nem állt le, csak elkezdett vetkőztetni..Ugye most nem azt akarja csinálni, amire én gondolok? Valaki segítsen!
Suga..!
Hogy én mennyire szerencsétlen vagyok..Szóval..elkezdett vetkőztetni, de csak alul..Próbáltam ellenkezni, de nem ment. Nagyon erős volt. Elvolt dugva ez az utca, ahol most éppen vagyunk. Direkt erre jöttem, hátha nem lát meg senki, mert egyedül szerettem volna lenni, de látom nem jött be.
-Hagyj már békén!-de semmi. Most süket, vagy mi van? Legalább annyit mondhatna, hogy kussoljak be. Még az is jobb mint a semmi. Válasza helyett csak levette fehérneműm. Fasza..
-Hallod! Mi a faszt akarsz?-toltam el magamtól ahogy csak tudtam. Levette alsónadrágját és belém hatolt..Nagyon erősen és mélyen..Ekkor már feladtam, elgyengültem. Összerogytam volna, ha nem tart meg a fal. Ő nem törődve sírásommal, tovább csinálta azt, amit elkezdett. Már annyira fájt, hogy ordítani se bírtam. Csak sírtam, sírtam és reménykedtem, hogy hamar kielégül, ezzel ott hagyva engem. És, hogy hátha jön valaki segíteni..De ahogy ismerem a koreai embereket, nem nagyon segítőkészek. És durvák is..Gondolataimat egy újabb erős lökés törte meg. Rettenetesen fájt, de nem jobban, mint a lelkem. Mikor megunt Sugára gondolva rogytam a földre. A megerőszakolóm elrohant. Ki gondolta volna..? Lenéztem a lábam közé, és láttam, hogy a beton véres..Kíra..Sikeresen megerőszakoltak..Erőm nem volt felöltözni, ezért lehunytam szemeim. Következménye az lett, hogy elöntött a sötétség..

Azt érzem, hogy lebegek..Kinyitom nehéznek tűnő szemeim és egy csillagokkal teli helyen találom magam. De ez még sem az űr. Elkezdtem felfelé "szállni" ahol egyre jobban világosodott. Végül egy teljesen fehér fényű szobában találtam magam. Ez nem a kórház..De nem is haltam meg, hogy esetleg a menny lenne..Ez egy normális szoba, ahol nincs semmi, csak egy üvegfal előttem ami mögött áll...Yoongi? Te mit keresel ott? Miért nem jössz ide? Rosszat csináltam? Észrevette, hogy őt nézem, ezért megindult felém..Átjött az üvegfalon keresztül és szép lassan elém állt, majd leguggolt. Én a sarokban kuporogtam, míg ő jobb kezével megsimította arcom és egy ideig ott tartotta. Hajamon is végigsimított. Látszott rajta, hogy nagyon örül nekem. Én is ugyanúgy éreztem, mint ő, de nagy fájdalmat éreztem a hátamban, majd kinyílt alattam a föld. Én zuhantam, miközben éreztem, hogy fuldoklom. Suga csak nézett. Ráestem egy zongorára, ahol magamat láttam játszani. A hasonmásom szeme fehér volt. Rikító fehér. 

Mi történt velem? Ez csak egy álom volt..? Hogy álmodhatok ilyet? És..miért is álmodtam ezt? Tudtommal nem feküdtem le aludni..
-Kíra!-suttogott egy ismerős hang. Résnyire kinyitottam szemem, hogy éppen láthassam, ki szólított. Suga..Hirtelen felültem az ágyon, megijedtem. Miért vagyok nála? Ja, persze..Már emlékszem..Megerőszakoltak..
-Azt hittem már komolyabb bajod van..-mosolygott és lágyan átölelt. Most nagyon jól esik közelsége. Biztonságban érzem magam vele..-Mondj valamit, kérlek..-nézett rám.
-Hogy találtál meg..? -kerestem tekintetét, amit végül meg is találtam.
-Arra jártam..-mosolygott.-Aggódtam, nem akartalak egyedül hagyni, és valahogy éreztem, hogy azon a kis utcán mész..De..Mindegy, ne beszéljünk róla, örülök, hogy épségben vagy!-ölelt át újból. Nem bírtam ellenállni, visszaöleltem és zokogásba kezdtem.
-Yoongi..Annyira szeretlek..-szorítottam magamhoz.

~Yoongi szemszöge~

-Én megkeresem, aggódok érte!-álltam fel a fotelból.
-Nyugodtan. Keresd meg szíved szerelmét!-mondta Jin, aminek örültem. Végre valami jót is tud mondani, nem csak szidni.
-Jó, akkor majd jövök. Ha minden oké, vele.-húztam fel cipőm és indultam is. Nem sokat lehetett látni odakint, de megküzdöttem vele. Kíráért bármit..Rájöttem, hogy ő hozzám való. Ő kell nekem. Nem érdekel, hogy örülni fog-e neki vagy nem, akkor is hazahozom. Futottam amilyen gyorsan tudtam. Fogalmam sincs merre lehet, de van egy sejtésem. Úgy tudom, nem szeret este egyedül lenni, de most ez kivételes, hisz' ha meg van bántva, szerinte tök mindegy, még ha meggyilkolják is.
Betértem jó pár kis utcákba, de sehol sem volt. Mikor már úgy döntöttem a huszadik után, hogy feladom, megláttam őt a falhoz dőlve...Félmeztelen..Ugye nem...?
-Bassza meg!-üvöltöttem a semmibe. Odafutottam hozzá, ahogy még bírta lábam, majd rendbe tettem őt. Nem a legjobb zsepivel letörölni a vért, de majd otthon jobban szemügyre veszem. Felöltöztettem alul, fogtam táskáit és őt is felkaptam. Megint menyasszonyi pózba vittem egészen hazáig. Nem tudom hogy, de elöntött a sírás és a düh egyben. Most jól esett volna valakit megverni, de mégis azt éreztem, hogy gyenge vagyok ahhoz. Majd otthon a bokszzsákomba annyit ütök, amennyit akarok.

-Srácok!-kiabáltam remegő hanggal. Ők az emeletről és a nappaliból rohantak hozzám.
-Mi a fasz bajo...Mi történt?-jött oda Hoseok.
-Megerősz..-bőgtem el magam. Mindenki ledöbbenten hallgatott, majd kis idő múlva Jin törte meg a csendet.
-Vidd fel a fürdődbe, engedj ki egy kád forró vizet és ALAPOSAN fürdesd meg! Nem érdekel, hogy nem fog neki tetszeni ha felkel, de muszáj lesz.
-Máris..-futottam fel vele a szobába, ahol letettem az ágyra.
-Itt vannak a táskák.-jött be Kookie, míg én kapkodtam a fürdőszobában.
-Jó, rakd le! -legyintettem. A táska legyen a legkevesebb bajom!
-Nem kell segítség?-jött be hozzám.
-Kookie...-borultam nyakába.-Nem hiszem el, ez mind miattam van! Ha nem fekszek le Haneullal, nem lenne ez. Én meg a sok baromságaim!-csak úgy hánytam a szavakat Kooknak, aki perpillanat azt se tudta mit csináljon.
-Suga, én nem vagyok jó vigasztaló, de nyugodj meg..Helyre fog jönni. És nem a te hibád, nem te erőszakoltad meg!-ölelt át. Lehet egy kicsit buzis, na jó, nagyon, de pont leszartam. Kell valaki, aki a támaszom.-Na, akkor megyek. Ha kell valami üvölts.-veregette meg hátam.
-Kösz.-mosolyogtam. Örülök, hogy nem haragszanak annyira rám. Tudják, hogy hülyeséget csináltam, de azt is, hogy mennyire szeretem Kírát. A kád már megtelt elég vízzel. Már csak raktam bele egy kis habfürdőt és összekavartam a vízzel, hogy feloldódjon. Mint amikor csináltam a meglepetést..
-Gyere drágám...-léptem oda Kírához, aki még mindig el volt ájulva. Elkezdtem vetkőztetni, majd mikor teljesen meztelen feküdt előttem ki vittem a fürdőbe és beleültettem a kádba. Nyomtam a szivacsra tusfürdőt és elkezdtem tisztítani.
-Ne félj, minden...rendbe jön.-térdeltem a kád mellett és sírtam..Ennyit életembe nem sírtam mint mostanában. Eleinte én szégyelltem magam, hogy a tudta nélkül nyúlok hozzá, de remélem nem fog megharagudni érte..

-Csak ébredj fel minél hamarabb..-fogtam kezét és beszéltem hozzá, mint egy hülye. Kémlelni kezdtem gyönyörű szép arcát majd rátértem szájára. Nem bírom ki, míg felébred. Közelebb hajoltam hozzá. Éreztem, ahogy szuszog, ami örömmel töltött el. Beharaptam alsó ajkam és óvatosan, gyengéden csókoltam meg szerelmemet. Pár másodpercig úgy hajoltam fölötte, mikor éreztem, hogy megmozdul. Visszaültem az ágy mellett lévő székre és onnan figyeltem mit reagál.
-Kíra!-suttogtam. Ő kinyitotta a szemét és egyből felismert, mert megijedt. Gyorsan felült az ágyon én pedig megöleltem. Nem nagyon értette miért csinálom ezt, de nem is baj.
-Azt hittem már komolyabb bajod van.-tudtam, hogy nem, de mégis féltettem.-Mondj valamit, kérlek..-merültem el szemeiben.
-Hogy találtál meg..? -nézett rám. Leesett neki, hogy mi a helyzet.
-Arra jártam..-mosolyogtam. Nem szabad megijesztenem.-Aggódtam, nem akartalak egyedül hagyni, és valahogy éreztem, hogy azon a kis utcán mész..De..Mindegy, ne beszéljünk róla, örülök, hogy épségben vagy!-öleltem át újból, amit viszonzott. Most én vagyok a világon a legboldogabb ember.
-Yoongi..Annyira szeretlek..-szorított magához. Mi? Ezt komolyan mondta, vagy ez az ájulás hatása?
-Én is szeretlek, Kíra.-temettem fejem vállába. Éreztem, hogy könnyeim utat tör magának.
-Tényleg?-távolodott el, majd nézett rám. Sírt ő is. A két zokogó ember egymásra talált.
-Mindennél jobban.-csókoltam meg újra.


~Kíra szemszöge~

Nem forróságot éreztem, ahol az ajka hozzám ért, hanem tüzet. El sem hiszem, hogy megcsókolt. Nagyon jól esett. Végre valami jó! Már én is nagyon kívántam őt mióta, csak vártam, hogy ő kezdeményezzen.
-Yoongi..-váltam el tőle. Igazából levegővételért, de ha már ennyire aggódik, használjuk ki.
-Tessék? -figyelt.-Baj van? Vagy..ezt kár volt?
-Csak szomjas vagyok..Hozol tejeskávét?-nem is kérdeztem, inkább kértem.
-Tejeskávé? Persze.-állt fel máris és kiabált Jinnek.
-Jin, egy tejeskávé rendel! Tudod mit? Inkább kettő!-majd jött is vissza.
-Ez gyors volt, Gigi..-mosolyogtam és sétáltam hozzá.
-Érted bármit..-csókolt meg újra.
-Már felébr..Óóó..Inkább visszajövök később..-lépett volna be Taehyung, csak mi voltunk az akadálya.
-Gyere csak be, nem zavarsz.-öleltük továbbra is egymást Sugával.
-Csak érdeklődni akartam, hogy hogy vagy, de látom már remekül.-mutatott egy "lájk jelet". Mi, legalábbis én csak mosolyogtam rajta, Suga az röhögött.
-Öhm..mondanom kell valamit, csak hogy tisztába legyél vele.
-Majd azután én is kérdezek valamit.-borultam mellkasára.
-Én fürdettelek meg...-nyelt nagyot. Látszott, hogy zavarba jött, úgy mint én.
-És..láttál meztelen.....?-nagy csend uralkodott a szobában. De szeretem én ezt a kínos csendet...De végül Suga megtörte.
-Igen..Nézz szembe vele, muszáj volt...Ja és még azt akartam, hogy tudd..Megcsókoltalak mikor még ájult voltál.
-Höehh?-néztem rá hülye arccal.
-Kívántalak, na.-nézte az -ebben a pillanatban érdekes- éjjeliszekrényt.
-Jó, megbocsátok..De..Meddig feküdtem az utcán?
-Pár órát..Úgy hármat..Túl későn indultam el..Minden az én hibám..Ha nem fekszem le Hane..-csókoltam meg. Egyrészt nem akarom, hogy felhozza, másrészt meg nem az ő hibája..
-Megbocsátok, Yoongi. -váltam végül el tőle..-Mindenért..-ültem vissza az ágyra.-Csak szeretnék kérni valamit..
-Bármit, kicsim..-követte cselekedetem.
-Majd 2-3 nap múlva menjünk el orvoshoz..Megnézni hogy...terhes vagyok-e..-szomorodtam el. Belegondolni is rossz, nem hogy átélni a megerőszakolást..Azt hittem az életem habos torta lesz, de nem. Tévedtem.Nagyot tévedtem.
-Természetesen. Oda bemehetek majd veled?
-Igen, azt hiszem. -hajtottam fejem vállára. -Holnapután kell valahova mennetek? -kérdeztem kicsit idegesen..
-Öhm..még nem értesültünk róla, de szerintem lesz egy interjúnk..-simogatta hátam.
-Aha..Értem..-bámultam a padlót.
-De ha délelőttre tennék, akkor is elmennék veled az orvoshoz.-puszilta meg fejem tetejét.
-Aranyos vagy, -mosolyogtam- de nem kell a karrieredet feladni miattam.
-Számomra te vagy az az ember, aki a világon a legfontosabb nekem..-szavai hallatán majdnem elsírtam magam. Ilyen szépet senki nem mondott még nekem. Senki..

2015.08.01.

Itt ülünk az orvosnál és várjuk, hogy behívjanak. Suga nem ment el az interjúra.
-Már fél órája bent vagy egy nő..Nem sok ez egy kicsit? Te is ilyen sokáig bent leszel? Pedig sietni akartam...
-Nyugodj már le Gigi!-pusziltam meg.
-Kíra!-hallottam egy újabb ismerős hangot. Máté volt az..
-Szia!-köszöntem neki mosolyogva.-Örülök, hogy látlak.
-Én is! Hello Suga!-intett szerelmemnek.
-Szia..-mormogta orra alatt. Remélem nem lesz semmi baj. Nyugtatásnak szánva kapott tőlem Yoongi egy csókot, ami segített rajta.
-Kíra..szeretnék neked mondani valamit..Kérlek ne akadj ki nagyon..-ült le mellém. Mi baja van? Kezdek félni..
-Hallgatlak. Van időm, úgyis még vagykét órát bent lesz az a nő.-legyintettem.
-Na ne már, addigra megőszülök. Pedig így nagyon fasza hajam van. Szeretem a rózsaszínes árnyalatot. Nem kell nekem fehér! Fúj.-grimaszolt, amin jót kuncogtam.
-Na szóval..Emlékszel még mikor..Magyarországon voltál és elestél a boltba? Pontosabban fellöktek? -bólogattam.-Az én voltam..És...Én voltam Peti legjobb barátja, de ő a napokban meghalt..Úgy gondoltam, hogy miattad ölte meg magát mikor kijött a börtönből, de most már tudom, hogy nem....És ezért erőszakoltalak meg tegnap..Igen, én voltam..De már feladtam magam a rendőrségen..Csak azért jöttem, hogy ezt elmondjam..-vallotta be. Suga ahogy ezt végig hallgatta, egyből felpattant mögülem és behúzott neki egyet...kettőt..és így tovább, míg le nem állították az őrök.
-Te rohadék!-kiabálta Yoongi. Én lesokkolódva ültem a széken, mikor kimondták a nevem. Gyorsan befutottam, majd kicsivel később Suga is bejött. Nagyon ideges volt.
-Szóval..Önt megerőszakolták és kíváncsi, hogy terhes-e vagy sem..Igazam van?
-Igen, doktor úr.-Suga leült a székre, az orvos pedig kérte tőlem, hogy menjek el a wc-re a teszttel együtt, amit nem sokára vissza is vittem. Nagyon izgultam, féltem és ideges is voltam. Ha terhes vagyok, mit fogok én csinálni egy gyerekkel? Ki fogja nevelni? Mert az biztos, hogy nem vetetem el, és nem is adom oda senkinek. A doki elkezdte nézni a tesztet, majd pár perc kínzó csend után megszólalt.
-Kisasszony, ez a teszt pozitív. Ön terhes.-ekkor omlott össze bennem egy világ..


Parararararara *dobpergés* 
Egy kis meglepetéssel érkeztem nektek mert igazából vasárnapra volt tervezve, de volt kedvem és ihletem is, így itt van aaaaaa 15. réééész *--*
Ebben a részben volt minden, szóval nem mondhatjátok azt, hogy nem volt jó :D 
Jó olvasást! :)