17.rész - Vissza Magyarországra...

A többiek ott ültek a kanapén. Kíra eléjük állt és elkezdett mondani valamit..Először magyarul, de aztán kapcsolt, hogy nem értjük, így átváltott angolra. Elbújva hallgattam a lépcsőnél, hogy mit mond.
-Srácok, hoztam egy döntést..-kezdett bele.
Ekkor már én is előbukkantam és ezt ő is észrevette.
-Szóval..Szerintem én..Visszaköltözök Magyarországra...-kulcsolta össze kezeit maga előtt.
-Höeh?-csak ennyit tudtam kinyögni, míg a többiek semmit se.-Nem, azt nem engedem..
-Suga..Koreához már csak rossz emlékek fűznek..És..a mi kapcsolatunk..Úgyse tart örökké. Nem hiszem, hogy összeakarnál jönni egy sminkessel, és hogy keringjenek a pletykák.
-Szerinted nem szarom le a pletykákat? Azt gondolnak amit akarnak, azt írnak amit akarnak! Higgyenek azt amit akarnak.-emeltem fel hangom.
-Suga, ennek semmi értelme!-kelt ki ő is magából. A fiúk csak nézték mi történik körülöttük. Már csak popcorn kellett volna.
-De van! Kíra, én szeretlek, és ezt te is nagyon jól tudod!-kezdett könnyezni.-Te is szeretsz, nem?
-Jobb lesz ez így..-jött felém. Gondolom ment volna a szobába.
-De Kíra..Minket is itt hagysz? Mert az oké, hogy Sugát itt akarod hagyni, mert nem lesz a gyerek apja, meg a rossz emlékeket is, de..Itt vagyunk mi is. Rólunk se feledkezz meg.-mondott végre valami értelmeset Taehyung.
-Tisztában vagyok vele, de ez végleges döntés volt. Nem akarok tovább itt lenni.-szomorkodott. De miért hagysz itt minket, Kíra!? Mi szeretünk! Én meg pláne!
-És mi lesz a munkáddal? -kérdezte Kook.
-Magyarba is tudok sminkelni. Főleg hogy már a fél világ tudja ki vagyok..Szóval összepakolom a maradék cuccom és megyek. Kikísértek?-ilyet kérdezni..
-Még szép! DE! Egy feltétellel engedlek el...
-Mi az?-fordult felém.
-Én is megyek veled.-öleltem át.
-Sajnálom Suga, egyedül akarok hazamenni.
-Van rá pénzed?
-Már hogy ne lenne?-igaz..Hülye vagyok, de ezt megszokhatta már..-De nem jó ötlet téged egyedül elengedni, főleg hogy terhes vagy. Mi van ha rosszul leszel?
-Majd..Elhívom anyámat. Egy kis időre.-került ki és felfutott a szobába.Ránéztem kérdően a többiekre. Nem sokat értem el vele, ugyanazt kaptam vissza.

~Kíra szemszöge~

Úgy érzem életem legrosszabb egyben legjobb döntését hoztam meg. Persze, hogy nem akarom őket itt hagyni, de nem is akarok itt maradni. Túl sok a rossz emlék.. Nem sok mindent kellett összepakolnom, hiszen mikor rám talált Suga az utcán, minden benne volt a táskáimba. Azóta nem sok mindent szedtem ki, csak pár ruhát, ami éppen kellett. Kifesteni sem festettem ki magam. Minek? Feleslegesnek tartottam.
-Biztos vagy benne, hogy itt hagyod a munkád a barátaid és a szerelmed? -jött be Hoseok.
-Igen.-zártam össze az utolsó táskát.
-Látunk még valaha?
-Nem örökre megyek el.-fordultam felé.-Csak..Míg meg nem szülöm a gyereket..És még utána egy kicsivel.
-Te az nem..9 hónap? 9 hónapig nem látunk?-ijedt meg.
-Hát úgy egy évig..-legyintettem mosolyogva.-Az semmi Hoseok! -borultam nyakába, mikor az ajtófélfának támaszkodva megláttam Yoongit. Várta, hogy elmenjen J-Hope, ami hamar bekövetkezett.
-Mit szeretnél Gigi?-kérdeztem kíváncsian. Habár úgy is tudom, mit akar szóba hozni.
-Azt, hogy ne hívj így. Habár, neked még megengedem..De ha már a srácok így hívnak lelövöm őket az biztos.-igen. Amióta én kitaláltam a drága jó becenevét, az ráragadt a fiúkra is és azzal nyaggatták.
-Tudod, hogy szeretlek.-kezdte mondani szokásos mondókáját.
-Igen. Tudom, hogy szeretsz, de akkor is elmegyek.
-De nem érted meg, hogy egy gyerek van benned? Így egyedül nem utazhatsz repülőn!
-Kockáztatok..Szeretek kockáztatni.-mosolyogtam, majd fogtam a cókmókjaim és elindultam lefelé.
-Na, srácok..Indulás van..-nyitottam ki az ajtót nehézkesen.
-Vettél repülőjegyet?-kérdezte Jimin.
-Nem, majd helyben veszem.
-Jó drága lesz.-nevetett kicsit Namjoon.
-Nem ba..-baszki! Hánynom kell! Futottam fel a lépcsőn, míg a fiúk -kivéve Suga, ő jött utánam- azt se tudták mi van. Csak szerelmemnek esett le, hogy hova tartok. Berohantam a fürdőbe és épp kitudtam nyitni a wc fedelét. Megint hánytam vagy 5 percig, aztán felkészültem Suga újabb szidására.
-Nem érdekel, ha tetszik ha nem, megyek veled! Így nem repülhetsz 12 órát!
-Kibírom..A menedzsment úgysem engedi meg..-öblögettem szám.
-Felhívom..-Suga Jinnel felhívta a menedzsmentet, aki természetesen nem engedte meg, hogy elutazzon. Így egyedül kellett folytatnom az utam. Most hívtunk egy sofőrt, vagyis kettőt. Két kocsival mentünk, máshogy nem férünk be. Szóval...Odaértünk a repülőtérhez, és futottam megvenni a jegyet..Még szerencse, hogy az itteni orvosom megengedte, hogy utazzak. Csak Suga félt annyira. Aranyos..
-Na hát fiúk..Itt az idő..
-Szóltam a te repülőgépeden lévő stewardesseknek, hogy lesz egy kismama is a gépen és hogy vigyázzanak rá. Fő a biztonság. -mosolygott. Ez kedves tőle.
-Jó, köszi.-pusziltam meg, de ezzel nem volt megelégedve, ezért ott mindenki előtt, a rajongók, átlag emberek, újságírók előtt csókolt meg..Jó hosszan..Jól esett..Majdnem olyan volt, mint az első. De mégis szomorú voltam, hogy elmegyek..De muszáj..Hidd el Kíra, jobb lesz ez így!
-Szeretlek..Majd hívj, ha megérkeztél..-suttogta fülembe. Szenvedélyes volt..Így szeretem..
-Én is. Oké, az lesz az első..-csuktam be szemem és élveztem a pillanatot. Bemondták, hogy mindjárt indul a gép, így el kellett indulnom.

~Yoongi szemszöge~ 

-Suga, szerencsés vagy, hogy ilyen csajod van.-mondta Kook.
-Milyen? Aki itt hagy?-néztem maknaera kicsit mosolyogva.
-Nem, akinek ilyen jó segge van..-méregette Kírát.
-Kookie.-böktem oldalba. Kírám még egyszer visszanézett és intett egyet. Fájt..Fájt, hogy ezek után itt hagy..De..ő döntése..
-Yoongi..Tudod, ha szeretsz valakit engedd el!-jaj, Kook..Te meg a hülye mondásaid..
-Hagyjál már ezzel a szarral. Ha szeretsz valaki, maradj vele örökre..-forgattam szemeim.
Láttuk ahogy felszáll a gép..Ahogy itt hagy engem életem szerelme..Könnyezve néztem a gép hűlt helyét. Jin zökkentett ki szomorkodásomból, hogy induljunk haza..
-Mi van, ha baja lesz? Miért engedtem el?-panaszkodtam.
-Jól tetted, hogy elengedted és hogy nem voltál vele erőszakos..Hidd el, visszajön. Nekem mondta.-nyugtatott Hoseok, de nem sikerült nagyon.

~Kíra szemszöge~

Ahogy felszálltam, már álmos lettem. A terhességgel a fáradékonyság is vele jár..Legalább nem fogok unatkozni..
-Elnézést, kisasszony..Ön a kismama? -jött oda egy mosolygós, fiatal, körülbelül annyi idős lány, mint én.
-Igen..-mosolyogtam vissza.
-Rendben, ha baj van szóljon. A mosdó ott van-mutatott a repülőgép túlsó oldalára. Végül is nincs olyan messze.-és ha egyéb baja van, szóljon nyugodtan. De úgy is járkálunk erre, nem kell félnie.
-Rendben, köszönöm.-mosolyogtam, majd megvártam, míg felszáll a gép. Addig is néztem ki a kicsi ablakon, hátha látom Yoongit. Rengeteg ember volt, mégis kiszúrtam őt. Szívem dobbant egy nagyot. Hátradöntöttem fejem, és máris elaludtam..


*12 óra múlva, Magyarországon*

Szerencsére nem volt semmi baj az úton, hiszen a háromnegyedét átaludtam, a maradék időbe meg olvastam, vagy zenét hallgattam. Leszálltam a gépről, és első dolgom az volt, hogy felhívjam Sugát..
-Szia!-köszöntem a telefonba.
-Úristen, Kíra! Jól vagy? Nem hánytál? Minden rendben volt?-faggatott. Látszik azért, hogy nagyon aggódik miattam.
-Nem, az út háromnegyedét átaludtam, a többibe meg nem hánytam, hanem zenét hallgattam meg olvastam. Nagyon kedves volt a stewardess.
-Igen, tudom. Ismerem..Unokatestvérem..-hallatszott, hogy mosolyog.
-Ja, persze. Úgy más..Na leteszem, majd még hívlak..Az óraeltolódás 6 vagy 7 óra..
-Jó, nem zavar, ha az éjszaka közepén hívsz is, csak neked legyen jó..Nekem bármikor megfelel. Vagy ha nincs pénz a telódon akkor én hívlak, csak csörgess. Meg rakok rá pénzt, ha esetleg nincs munkád. Meg küldök pénzt, csak legyél jól..Most úgy magamhoz ölelnélek és össze-vissza csókolnálak..Annyira hiányzol..-hadart. Éreztem hangján, hogy remeg és mindjárt sír..De én is a bőgés szélén álltam.
-Nem kell aggódnod Gigi..Majd beszélünk..Szeretlek..Szia.
-Én is nagyon szeretlek meg imádlak, úgy ahogy vagy! És kérlek ne haragudj rám amiért nemet mondtam..
-Semmi..-húztam számat egy félmosolyra.
-Nagyon hiányzol..Nagyon szeretlek..Vigyázz magadra és soha ne legyél egyedül!
-Basszus, Yoongi..Jött értem egy taxi..-néztem nagyot. Ki az, aki taxit küldött? -Egy nő ül benne.Na akkor majd beszélünk, puszi..Hívlak amikor tudlak, csak tudod én is dolgozom.
-Jól van, szeretlek. Szia szívem! -raktam le a telefont. Jól esett ezeket hallani..Ilyen szépet ritkán mondtak nekem..Sőt, soha..Elraktam a zsebembe a telefont, majd a sárga autóhoz sétáltam, végül kiszállt az a titokzatos nő..


Itt aaaa kövi rééész :)
remélem nem lett annyira rövid ._.
LEGKÖZELEBB CSÜTÖRTÖKÖN LESZ RÉSZ!! :) 
Jó olvasást! :)