12.rész- Féltékenység

Már ennyi az idő..Remélem tetszeni fog neki, de hol a fenébe van már? Kiléptem az ajtón..Kár volt..A parkból jöttek kézen fogva..Ugye..nem történt semmi olyan, amire én gondolok? 
Gyorsan berohantam az ajtón, nehogy észrevegyenek. Nem így terveztem. A konyhába mentem mikor kinyílt az ajtó és bejött rajta Kíra. Eléggé meglepődött, nem tudta hova rakni az egészet, de jobb lett volna, ha én is olyan állapotba vagyok.
-Suga..-szólalt meg, mire felé fordultam. Nyugodj le, nem kell idegesnek lenned..csak..-E-ez a meglepetés..?-jött felém egy ölelésre, de elhúzódtam. -Mi a baj?-kérdezte de nem akartam válaszolni. Félek, hogy olyat mondok. -Yoongi! -tette le táskáját.
-Kézen fogva jöttél vele..-néztem szemébe.


~Kíra szemszöge~

Nagyon jó volt vele lenni, de már hiányoltam Sugát..Nem tudom miért..Azt sem tudom mit érzek iránta. Mikor felálltunk a padról, megfogta a kezem. Nem haragudtam érte, Sugának is fogtam már a kezét, de nehogy beguruljon ettől is, mert esküszöm, elköltözök innen..Mikor már a háznál voltam és beléptem a lélegzetem is elállt. Rózsaszirmok mindenütt..Gyertyák a lépcsőn..Szemembe könnyek gyűltek, megpillantottam Sugát. A konyhában volt, nekem háttal.
-Suga..E-ez a meglepetés..?-indultam meg felé megölelni, de eltávolodott.-Mi a baj? -nem válaszolt.-Yoongi! -szóltam rá, de vállamat már nagyon nyomta a táska, ezért leraktam a kanapéra.
-Kézen fogva jöttél vele...-kereste tekintetem. Ne! Suga, ne csináld ezt megint! Könyörgök..Az asztalon volt egy kis étel, amin le is vezette a dühét Suga. Minden a földön landolt. A tányérok összetörtek, a kaja ehetetlen lett.
-Miért csinálod ezt?-kezdtem sírni.-Miért kell elrontani ezt az estét?
-Nem én rontottam el..
-Ne legyél már féltékeny! Neked is fogtam már a kezed!
-Nem vagyok féltékeny!-na persze.
-A többiek hol vannak?-érdeklődtem. Vagy odamegyek hozzájuk, vagy ők jönnek vissza.
-Egy hotelszobába..
-Akkor most szépen felhívom őket és mondom, hogy jöjjenek vissza. Nem bírok veled kettesbe lenni Suga! Már komolyan félek tőled...-indultam fel az új szobámba, mert úgy tűnik egy jó ideig ott fogok aludni. Vagy a saját lakásomba. Azonnal tárcsáztam Jimint, aki aggódóan vette fel a telefont.

~Jimin szemszöge~

Pont akkor hívtak, mikor beértünk a recepcióhoz.
-Mi baj van? Mit csinált? -álltam félre a többiektől.
-Most már nagyon féltékeny..Jobban mint tegnap..Megcsinálta nekem a meglepetést, de meglátta, hogy kézen fogva hazakísér, és nagyon begurult..A vacsora az asztalon van, a törött tányérokkal együtt én pedig bezárkóztam a szobádba.
-Jól tetted, azonnal indulunk!-tettem le. Szegény Kíra, nagyon sajnálom őt!-Srácok, balhé lesz..-indultam ki az ajtón a többiek meg követtek. Mondtuk a sofőrünknek, hogy vigyen vissza minket. Azt nem mondtuk meg, hogy miért.
Mikor hazadobott minket betörtem az ajtót és Sugát kerestem. Meg a lányt, de őt tudom hol van..Megpillantottam Yoongit és nekimentem..volna..
-Te hülye állat!-üvöltöttem torkom szakadtából rá. Jin mikor meglátta, hogy mi van a konyhába rögtön odasietett.
-Jimin, menj fel a szobádba és nyugtasd meg Kírát, mi beszélünk vele. Legalábbis én biztos.-mondta és én már rohantam is fel a szobámba.
-Kíra! Engedj be, én vagyok az, Jimin.-kopogtam be. Kattant a zár, nyílt az ajtó.-Kíra!-ugrottam nyakába.-Minden rendben?-távolodtam el tőle. Válaszul bólogatott.
-Csak már elegem van belőle..-lentről hatalmas ordibálás hallatszott. A leader és a főproblémás gyerek vitatkoztak egymással..Én lementem, mondtam Kírának, hogy maradjon, de jött utánam, mint egy puli kutya.
-De basszátok meg én ezt nem tudom elviselni! Tudjátok hogy...-hallgatott el mikor meglátott minket. Szerencsétlen Kíra azt se tudta, hogy sírjon vagy nevessen, vagy egyáltalán mit csináljon.
-Ezt..én már nem tudom megbocsátani..Sajnálom..-mondta keservesen.

~Kíra szemszöge~

Fájt, nagyon fájt, hogy ezt kellett mondanom, de ez már tényleg sok. Nem lehet valaki ennyire féltékeny és erőszakos. Mikor kimondtam az utolsó szavam, Yoongi csendben, kapkodva húzta fel a cipőjét, felvette a kabátját és elhúzott a francba.
-Vissza se gyere!-kiabált utána Namjoon. Elég rossz azt nézni, hogy az egész csapat ellene van, és kitagadják. Ha én nem jövök nem történik ez.
-Srácok..én..szerintem..én elköltözök.
-Dehogy költözöl el innen! Emiatt a hülye miatt nem fogsz itt hagyni minket!-ölelt át szorosan Jimin, Jungkook és mindenki.
-Csoportölelééés!-azért jólesik, hogy ilyen megértőek velem a fiúk.
-Szerintetek hova ment?
-Biztos piálni, aztán majd jön az újságba a hír..-mondta Jin idegesen. Azért látszott, hogy aggódott csapattársáért. De ezzel mindenki így volt..Még én is.
-Játsszunk!!-ujjongott V majd kapcsolódott hozzá Jungkook is. És így tovább. Végül engem is rávettek, hogy csatlakozzak. Max. hangerőn ment a tv, és a kanapén ugráltunk. mint a kisgyerekek.
Nem is tudtam, -csak sejtettem- hogy ilyen jól ellehet velük szórakozni. Imádom, mikor ilyen kisgyerekesek! Nagyon szeretem őket...
-Srácok..-álltam meg a nagy ugrálásomba, majd követték példámat a fiúk is. -Úgy érzem, mintha ti lennétek a második családom..
-De édes vaaagy!-jöttek újabb ölelést adni. Nagyon jól esett.


~Yoongi szemszöge~


Faszomba az egésszel, nem igaz, hogy mindenki ellenem van! Még Namjoon is, pedig ő az aki mindig mellettem áll. Legtöbbször. Feszültségemet meg le kell valahol vezetnem, mert ez így nem lesz jó. Piálni nem akarok..De mit csináljak..? Hm. Meg is van! Az úti célom Haneul lesz! Úgy tudom, hogy én vagyok a biasa a Bangtanból, kicsit kiélvezhetem..
Bekopogtam hozzá, ő meg kicsit nagyon meglepődve fogadott.
-Ráérsz most?

~Haneul szemszöge~

Ki csenget ilyenkor?
Odaballagtam az ajtóhoz és kinyitottam. Suga állt előttem. Mit akar?
-Ráérsz most?-kérdezte sürgetve. Tudtommal nem lesz megint koncert, hogy frizurát készítsek neki.
-Öhm..Persze, de mié..-vágott félbe egy csókkal. Yoongi, te komolyan megcsókoltál? Kírával mi lesz? Mi van ha ezt megtudja? Nem akarok egy éjszakás kaland lenni, de...élvezni akarom végre ezt a helyzetet.Ugyanis ő a biasom..most miért ne?
-Merre van a szobád?-váltak el mézédes ajkai enyémtől.
-Jobbra.-biccentettem fejemmel a helység felé.Felfogását azzal jelezte, hogy visszatért az ajkaimra.. Jóleső csókot adott, de mégis rosszul éreztem magam. Úgy voltam vele, hogy ártok ezzel Kírának, de akkor miért jött ide? Meg tudtommal Kíra nem is szereti..De ezek szerint Yoongi se Kírát. Beértünk abba a szobába, ahol őszintén szólva fogalmam sincs mi fog történni. Elkezdett vetkőztetni..Hamar meglátott meztelenül, hiszen csak egy póló rövidnadrág és bugyi volt rajtam. Természetesen mindent levett rólam, ami az útjába került. Úgy gondoltam úgy fair, ha én is láthatom ruha nélkül, ezzel segítve levetkőztetni. Ruháink a földön landoltak, mi pedig belemerültünk az éjszakába..


~Kíra szemszöge~

-Jimin, félek, hogy valami rosszat csinál..-könnyeztem be, újra. Végre pedig vidámság volt a házba. Úgy fél órával ezelőtt, de most már csak Jimin mellett fekszek az ágyba és meredten bámulom a plafont.
-Nem lesz baj, ne félj. De nem hiszem, hogy megbocsátasz neki ezek után. Legalábbis én biztos nem könnyen fogok. Nekem te a barátom vagy. Megvédelek. -megmosolyogtatott e mondata.
-Ez nagyon aranyos tőled, Jimin!-hunytam be szemem alváshoz készülődve, ami azt a következményt hozta, hogy -bár aggódóan, de- elaludtam.


2015.07.29.


Nagy zajra lettem figyelmes..Hány óra van? Úristen, már negyed 11?? Hogy bírtam ennyit aludni? Még is úgy érzem, hogy fáradt vagyok. Még sem aludtam ki magam eléggé. Lényeg az, hogy nagy ajtócsapódásra keltem fel..
-Nem megmondtam, hogy ne gyere vissza?-hallottam RapMon hangját, amire nem jött válasz. Tudtam, hogy Yoongi jött vissza. Bérmennyire is leakartam menni, nem ment. Nem akarom látni..


~Yoongi szemszöge~

Ez az éjszaka..Nem is tudom mikor volt ilyen csodás élményem..
-Haneul, te nagyon jó vagy..-feküdtünk egymás karjában. A ruhák még mindig a földön vannak. Ő csak egy savanyú mosolyt eresztett.
-Sajnálom..Csak..
-Feszült voltál? -nézett hátra rám, ugyanis háttal feküdt nekem.
-Igen..egy..kicsit.-húztam a szám.
-Jó, akkor..-sóhajtott.-Ideje menned, szerintem.
-Ja..Már 10 óra..
-Ugye..többet nem lesz ilyen?-nézett szemembe.
-Mert nem volt jó?
-Nem az, hogy nem volt jó, csak kihasználtál.
-Sajnálom..-pusziltam meg homlokát, majd kimásztam az ágyból és felvettem tegnapi ruhám.
Már előre félek, mi fog várni otthon. Elköszöntem Haneultól és gyalogoltam haza. Szerencsére nem állítottak meg rajongók..Úgy igazándiból nem is találkoztam velük. Hmm..Most utálom magam..
-Megjöttem!-kiabáltam mikor beléptem az ajtón.
-Nem megmondtam, hogy ne gyere vissza?-ordított rám mérgesen a leader.
-Itt lakom...-jöttek le a többiek az emeletről.
-Felébreszted Kírát..-suttogott Kookie, mégis jól hallhatóan.
-Már fent voltam..-lépett ki a csajszi a csapattársam hálójából.
-Na, és hol is voltál te pontosan?-faggatott Hoseok.


Hát, gyerekek..közeleg a vég..Szerintetek mi lesz még? Ennyi dráma után..?
Remélem tetszett, bocsi hogy megint rövid lett..Igyekszem hosszabbra írni, de vagy nincs ihlet vagy nincs kedvem..Habár ehhez mindig van :D És ha van helyesírási hiba, nézzétek el, majd kijavítom! :))
Jó olvasást:)